Tegnap reggel Gábor elrúgta a tíz hónapot. Szó szerint. Egyre többet akar állni, de felkapaszkodni nem tud. Viszont ha a kezünkben kapaszkodhat és ringathatja magát, azt nagyon élvezi, úgyhogy egyre többet követeli, hogy állva tartsuk. Lépegetni is megpróbál, főleg, ha más gyerekek is vannak a társaságában. Amúgy még mindig nem mászik, viszont kutyázik, négykézláb ringatja magát, hátrafelé kúszik, és úgy forog, mint egy kommandós. A leginkább ezzel a gyors hasonforgással tud és szeret közlekedni, az egész lakást be szokta gurulni. Remélem hamarosan elkezd mászni. Tapsol és integet, de nem felszólításra, csak ha az úri jókedve úgy diktálja. Enni mindent eszik, leginkább a húst szereti, de követeli a sajtot, eszi a túrót, szereti a főzelékeket. Szopik sokat még mindig, egyre inkább tudatosul benne, hogy ez valami kivételes esemény. Ma voltunk az állatkertben (májális) a nagy medve feküdt a hátán, és a hasán volt két icipici maci, azokat szoptatta. Mellettünk állt egy nő, aki meg a karján lévő kisfiát szoptatta. Én a medvéket figyeltem, Gábor viszont a nőt és a mellét, nagyon kicsin múlott, hogy nem nevezett be ő is  egy menetre. A legfeltűnőbb benne, hogy mennyire szereti az emberek, főleg a gyerekek társaságát. A bátyjait figyeli, ha jelen vannak, csak őket nézi. Az idegen gyerekeket is nagyon kedveli. Ha gyerektársaságot lát, közel kell vinni. Amúgy csendes, nézelődő krapek, ha a kezébe adok valami érdekeset hosszan el van vele. Különösen odavan a telefonért és a távkapcsiért. Autóban mindig el kezd burrogni, és a bevásárló kocsiban is mindig burrog. És nem lehet betelni vele.:)