Múlthéten a Szent Anna tónál voltam az ebattákkal. Katáéknak lett teljesen elege a mindig feszült, tomboló, és lényeget kerülő szülinapi zsúrokból, és azt találták ki, hogy válogatott társasággal kivonulnak igazi születésnapi ünneplésre. A terv az volt, hogy fekszünk a tóparton, nézzük a Szent Anna tökéletes kráterét, a fölöttünk csillámló augusztusi eget, és megpróbáljuk kiolvasni belőle Kata mind a tíz évét, és azt a végtelen és boldog időt, ami előtte van.
A terv persze terv, ami azért van, hogy ne valósuljon meg, legalábbis ne úgy, ahogy az ember tervez. Mert végül tudjuk mind, hogy Isten végez. Vagy ki.
Petiék nem jöttek, mert Petinek asztmás rohama lett. Osztálytárs Gáborék nem jöttek, mert most nyílik valami fűféle, amire Gábor allergiás. Rögtön értettünk a jelből, a civilizációtól nem lehet megszabadulni.
De azért megátalkodottak voltunk, és mi az ebatták, Kata, Jula huga, Krisztina barátnője, és a világ két legszülője Ági és Szilárd elindultunk. Utóbbiak előre, mi utánuk, mert én még dolgoztam péntek délelőtt. Meg különbenis, ha már az ember veszi magának a szemtelenséget, hogy három gyerekkel egyedül vágjon neki, akkor egyedül vágjon neki, és ne konvojba keltse az illúziót, hogy sok lúd disznót győz.
Rögtön Jedd után volt egy kis közjáték, ami teljesen átmelegített, Koronka elé érve elmeséltem, hogy három éve találkotam itt Fejtő Ferenccel, aki ha jól számolom 1936-ban járt utoljára Erdélybe. Imre teljesen elképedt, és megjegyezte, hogy "Szegény, nagyon rossz lehetett neki, hogy azóta nem járt erre". És kérdezte, hogy hol élt Fejtő, én mondtam, hogy Párizsban, és erre Imre megint mondta, hogy szegény, mert hogy szép város Párizs (Imre is ott fogant), de azért itt élned kell, és halnod nem. Na hát, teljesen megdöbbentem, hogy a fiam ennyire de ennyire belenőtt a tájba, vagy mibe. És úgy de úgy örültem neki. De jó ez így.
Udvarhelyen megint beugrottunk a kihagyhatatlan Alexandra cukrászdába, feltankoltunk a krumplis pogácsából (a Tolvajos tetőig feldolgoztuk) és vittünk az ünnepeltnek túrós-csokis süteményt, észbontó.
Csíkban utol ért az az acélszürke, fekete szélű vihar, ami csak itt tud tombolni, alcsíkon már nem láttam ki az autóból, úgy araszoltunk (Vajon miért van, hogy rendszersen utol ér vmi természeti katasztrófa, ahányszor mindhárom ebattával kocsiba ülök?) Rendületlenül másztuk a szerpentint a csúszós, rossz úton. Egyszercsak előttünk termett egy hatalmas lény, hirtelen azt hittem medve. Csak néztünk egymásra én ki, ő be a kocsiba. Aztán arrébb cammogott, ekkor láttam, hogy a loncsos elázott bunda mögött nem kölyök medve, hanem nagyra nőtt pásztorkutya lapul.
Fent a csúcson vártak Katáék, és hamar-hamar felhúztuk a sátrat, megbeszéltük, hogy ez az az év, amikor nem látszanak a csillagok, de jó, hogy együtt vagyunk, és ott vagyunk együtt, és hogy megmásszuk egymásért a nagy hegyeket, akár el is mozgatjuk azokat. Gyorsan bevacsoráztuk a reformszalonna-hagyma vacsorát és rájöttünk, hogy Gábornak mégse lehet egész éjjel az olmos esőbe sátorozni. Úgyhogy éjjel 11-kor, nem tanulva az előzőekből, megint kocsira szálltam a három fiammal és nekiindultunk a sűrű sötét erdőnek.
És itt kezdődik a történet.
Mert a fekete erdőből kifénylettek a karcsú,síkos tölgyek, besziszegtek az ablakon a fenyők. Felhők kúsztak az útra, lassan de biztosan ereszkedtünk a semmibe. Miki és Gábor gyorsan elaludt önvédelemből. Imre az első ülésre ült, holott sosem szokott, mindt mondta, hogy vigyázzon rám. Talán érezte, hogy pokoli fáradt vagyok, és bármikor legyűrhet az álom, nem tudom. Ezért aztán elkezdett mesélni a trollokról, és az erdőben lakó szörnyekről. SZerinte a trollok azok, akik jó ügy érdekében akár szörnyűségekre is képesek. Ezt nem értettem, de akkor Imre megkérdezte, hogy ha mondjuk őt valaki bántaná, akkor én tudnék-e szörnyű dolgokat elművelni. És akkor be kellett valljam, hogy igen, és kiderült, hogy én egy troll vagyok. Közben a Tusnádi sötét erdőben tenyérnyi, fényes hasú békák ugráltak szembe a kocsi fényével, a ködből váltak ki, és köddé lettek, és mi csak mentünk, mentünk, ereszkedtünk le a sötétbe.
Innen folytatódik majd a mese, de már inkább tündérek, és kedves vizilények lesznek benne, legfennebb háziasított trollok:)
Hozzászólások