És rögtön azután, hogy visszaértünk a Szent Anna tótól, ettünk a középkori étteremben kézzel, és letaroltuk a kedvenc fagylaltosunkat Zsom elvitte a két nagy ebattát a Nyugati Kárpátokba egy hétre sátorozni. Ez mondjuk remek, de én csinálom össze magam, amikor nincsenek itt, és rágom a körmöm, hogy utaznak, hogy alszanak, és egyébb anyai dilemmák. És persze ez úgy működik, hogy egyik este mondja Miki, hogy a sátortábor környékén klassz kutyák vannak. Mire én "jaj vigyázz, nehogy megharapjanak", mire másnap cseng a telefon, hogy Mikit fenékbe (!) harapta egy kutya. Futás Belényesre oltásért. VAsárnap jönnek vissza, csak kapjam őket a kezem közé!