Gábor hétfő óta jár, teljesen rajtaütésszerűen indult el, azonnal és célirányosan. Kicsit imbolyog néha, de láthatólag elégedett magával. Hétfőn tölti az 1 év 5 hónapot, korrigáltan 1 év 3-at, úgyhogy ideje volt a menésnek. Most az "én egyedül" korszakot éljük, enni is csak úgy szeret, ha ő teheti a szájába az ételt. Ha véletlenül mégis én csempészem be, akkor kiveszi a kezébe, és újra a szájába tömi. Ma például sütőtököt kérődzött ilyen formán, elég látványos volt az eredménye. Nagyon szeret kanállal tenni venni, sőt arra is rájött, hogy a kanál és az étel szájba kerülése között van valamilyen kapcsolat, de inkább engem etet, mint magát. Az eszközhasználat láthatólag izgatja, bármilyen kanalat, ceruzát a kezébe kaparint rohan a virágcserepekhez turkálni a földben. Továbbá különös odaadással figyeli a kulcslyuk-kulcs együttállást, a lámpa és kapcsoló közötti összefüggést, rendszeresen gyakorolja a kinyitom-becsukom játékot ajtókkal, hűtővel, a kályha jatajával. Ha autóban ülünk akkor folyamatosan a "hogy csinál a..." játékot játszuk, a bagoly és a kutya még mindig a sztár, de most már jól megy a macska is.
Továbbra is járunk minden héten készségfejlesztésre a Caritashoz, az itt tanult játékokat itthon szívesen ismétli. Érdekes, hogy Imrével és Mikivel szívesen játszik, utánozza őket, a saját korosztályával azonban még nem barátkozik. Viszont láthatólag beleszeretett a foglalkozást vezető Andreába, aki egy nagyon kedves, meleg barna szemű lány. Hasonló a hasonlóhoz:)
Egyre inkább úgy tűnik, kedves, derűs gyerek, de határozott akarattal, ha a dolgok nem az elképzelése szerint alakulnak, akkor tud kiabálni is - ritkán fordul elő. Határozottabb, mint Imre és Miklós. Párszor már eljutottunk az asztal csapkodáshoz és a sírva földre boruláshoz is. Ezeket a helyzeteket azonban hamar és eredményesen lehet kezelni ölbesimizéssel.
Hozzászólások