Csetten és az...

Fogalmam sincs, hogy a humor mennyiben tanult kommunikációs eszköz, és mennyire személyiségfüggő jelenség. Csaba kérdezte, hogy Imre is annyit nevetett-e, mint Gábor ekkora korában. Ha vissza gondolok Imre valóban sokat nevetett, mint Gábor, Miki viszont hallgatagabb fazon volt: ő is…

És most dokumentálom a túrabejegyzéseket. Sorrendben, mert képaláírásokat még nem tudok helyükre rakni: székelyderzsi erődtemplom, Bözödújfalú, és ami belőle maradt, keresdi vár, és az öt elszánt túrázóból négy.    

Ezt kaptam Csabától

Gábor barát elhaladta a 13-at. Úgy jár, mint egy medve, egyenes lábakkal, de még négykézláb, láthatólag kísérletezik a felegyenesedéssel. Végülis még csak augusztus 20-án kelenne töltse az egyévet, úgyhogy nincs elmaradva semmitől. Nem sürgetem. Amúgy a négykézlábas…

Először úgy döntöttem, hogy nem mondom el senkinek, minek a sok szomorúsághoz még egy. Aztán rájöttem, hogy nem tehetek úgy, mintha nem járt volna itt, mintha nem is lett volna. Itt járt, jelezett valamit, nem is tudom, hogy mit, és aztán elment. Fáj persze, de közben arra…

Gondosan elmentettem, és aztán a blogról eltűntettem az elmúlt hetek hordalékát. Nincs amit itt keressen. Köszönöm szépen mindenkinek a szolidaritást, az érdeklődést, és elnézést, senkinek sem válaszoltam személyesen az utóbbi napokban, nagyon sok mindent kellett megoldjak…