Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

augusztus 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2010.05.27. 23:04 tsetten

Megvolt

Tegnap megműtötték Gábort, két hónapot vártunk erre a műtétre, és nem is tudom, hogy azért-e mert tényleg közbejött valami, vagy mert mi húztuk az időt, kifogásokat keresve. Az események tegnap is csak sodortak magukkal, betántorogtunk a kórházba, fél óra késéssel, majd nem találtam az iratainkat (például a háziorvos küldőpapírjának egyik oldalát, a személyimet stb), majd a legváratlanabb pillanatban beszippantotta a műtő Gábort kis zöld kezeslábas pizsamájában, amit én magam is csak nehezen tudok lehámozni róla. Nem tartott sokáig, húsz perc?, fél óra? Hozták a "targán", a kerekes kórház ágyon, hánykolódott nagyon. Mondták, hogy nehéz lesz az altatás után, de nem volt olyan nagyon nehéz, mint ahogy a többi gyereknek. Egy kicsit dobálta magát, az ölemben azonban megnyugodott, rámvarródott egész kórházi tartózkodásunk ideje alatt. Még wc-re sem tudtam kimenni, csak vele, igazán különös kis két kábú, két fejű lénnyé olvadtunk össze. Meghúzódtunk a sarokba, mint két veréb, sehogy sem tudtunk a kórházi környezetnek megfelelően működni. Én nem tudtam csevegni a többi anyuval, asszisztensnővel, Gábor nem tudott olyan harsányan nyafogni, mint a többi, mindennel joggal elégedetlen gyerek. Olvastuk a mesekönyveit, előről hátra, hátulról előre, rajzoltunk, majszoltuk a Nyuszi M. által behozott elemózsiát, vártuk, hogy teljenek a percek, az órák Nagyon lassan teltek, a gyereksebészet az egy ilyen lassú idős hely. Gábor csupa fegyelem, és élni akarás. Csak evett, és figyelt, figyel és evett. Pedig fájdalmai voltak, a cisztáját kis metszéssel szívták le a hasfalon kersztül, csúnyán bekékült, feldagadt. Időnként látom, hogy erős fájdalmai vannak, ilyenkor odabújik, vári, ha elmúlik, utána derűsen megy tovább. A kórteremben és a folyosókon kétségbe esve kerestünk néhány szines foltot, ábrát, rajzot,de nem talátunk semmit, a steril és szakszerű környezetbe már nem fért bele néhány gyerekrajz. Ez milyen furcsa? Találtunk végül egy reklám-macit egy fali mérleg mellett, meg egy húsz éves donáld-kacsa posztert az egyik ajtón, Gábor megelégedett ezzel a két rajzzal: órákon át nézte a végtelen fehér környezetben ezt a pár színes maszatot. Mintha csak ezek léteztek volna, s nem a szigorú fehér burkolat.

Aztán váratlanul ma kidobtak a kórházból, gyorsan kaptuk meg a kibocsátó papirokat, a család nem is tudott értünk jönni. Tébláboltunk a klinika előtt tanácstalanul sokáig. Itthon is a káosz fogadott, Cs. elutazott, viszont stabilan várt az elmúlt hét káosza, a mosatlan, a por a szőnyegen, az eldobált ruhák, a mai munka-műszak. A távozó Cs.-nek még odahesrsintettem valamit, amit nyilván nem érthetett. Benne volt az elmúlt kialvatlan éjszaka, a kietlen fehér folyósók, a műanyag pongyolákba beleizzadt fecsegő mamák, a gyermeksebészet munkaalanyai, a cisztaműtét duzzanata.

És most itt van ez az este, még minden ugyanolyan kaotikus, nem tudom, mi lesz holnap. Sajnálom Cs-t hogy így ment el, Gábort, akinek itt maradtak a fájdalmai. Viszont itt vagyunk, vagyunk, és ez ilyen élmények után katarktikus érzés, csak meg kell tanulni örülni neki.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr792036848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Elan · http://porcelanmatrjoska.freeblog.hu 2010.05.28. 14:23:46

Szegény bogár :( Összeszorult a szívem az írásodtól... Gyors gyógyulást kívánok!
Nem mutatnál képet a srácokról? Olyan kíváncsi lennék, hogy néznek ki!

qscgu 2010.05.30. 13:47:28

szia
egy regebbi bejegyzesed jutott eszembe, amikor ezt olvastam, visoznt nem emlekszem, mi votl a cime, es felek, hogy olvasatlan maradna, ha oda irnam. tehat: figyeld csak ezt a linket!

lettersfromgehenna.blogspot.com/2010/04/ghost-in-dwelling.html

amugy meg hajra.

millababa 2010.06.10. 11:41:11

Kedves Csetten!
Rendszeresen olvaslak és együtt szoktam örülni-szomorkodni veletek. Nagyon várom az újabb írásaidat! Minden jót nektek a szünidőre!
Andi