Igazából azt akartam írni, hogy a bűvös 34, de abban már nem is merek reménykedni. Ma voltunk orvosnál, és sajnos a történelem immár negyedszer is ismétli magát: nyitva nem csak a külső, a belső méhszáj is. Sz. B. azt mondta, meg se mer vizsgálni rendesen, mert ha nagyon macerál eléri a baba fejét. Így aztán azt szeretném megérni, hogy bár a Gábor terhességi koráig kihúzzuk, ami ugye 32 plussz 5 nap volt, és most tartok a 31 plussz 3 napnál... Igazából az lenne a csodás, ha a 34. hetet elérnénk, mert akkor ugye már érett a tüdő, most kezdődik a versenyfutás az idővel. És annyira, de annyira nem akartam ezt. Persze mondhatom, hogy ne legyek telhetetlen, mert már nem a 26-ik héten, nem a 28-ik héten járunk, hogy ez már majdnem jó, reményteljes terhességi kor. De közben ott motoz a fejemben a PIC-en töltött időszakok emléke, az a sok kényelmetlen tudás, ami felhalmozódott bennem. Istenem, még három hetet adj így. Kérlek.

Amúgy a bentlévő, kinek nevét mint megnevezhetetlent, és ezért felbecsülhetetlent ki sem mondom, picurka, és törékeny. Gábor ekkor sokkal nagyobb volt. Becsült súlya 1621 gramm. A remek remek hír, hogy az agykamra tágulatot már nem észlelte Sz. B., és azon kívül, hogy kisebb egy picivel súlyra a koránál (egyébb méretei megfelelnek az "előrírásoknak") semmi gond nincs.

Szigorú ágynyugalom van most, ezt idegileg is nehezen bírom. Kaptam izomlazító gyógyszert, és várunk és reménykedünk.

(A szigorú ágynyugalomról annyit, hogy jövőhéten helyettesítek egy kollégát, igaz ágyból, párnák és laptopközt. És holnap idejön a fél szerkesztőség,és itt is marad négy napig, mert akció van a városban. De hát majd ellesznek, én aztán se a rendcsinálásból, se a vendéglátásból nem csinálok most gondot. )