Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

augusztus 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2010.09.04. 12:40 tsetten

Gábor, mint a hatalom akarása

Címkék: gábor

A kis, inkubátorból intenzív nehézségekkel kivakart öklömnyi Gábor az elmúlt két év és két hónap alatt családunk legimpulzívabb, legöntudatosabb figurájává nőtte ki magát. Kb pont 3 hete beszél, szinte mindent mond, de utasítani (gyere ide, menj oda, adj ezt vagy azt stb) még mindig gesztusnyelvvel utasít és mond. Tesóival imád csapatban együttműködni, de azért elvárja, hogy övé legyen az utolsó szó. A szelíd bátyjai sajnos ezt minden további nélkül tűrik. A játszótéren szemrebbenés nélkül nyomul mindenki előtt a csúszdán, a hintán. Kacag, ismerkedik, felszabadult, falkavezér. Mivel Imre és Miki teljesen más figura, csak nézem, hogy na ez a gyerek vajon melyik bolygóról jött? És nem tolerálja, hogy valaki egyen a társaságába, és ő nem. Csupa életösztön, mindent mindenhol mindenkor megeszik. Azt is teljes életörömmel, habzsolós egzisztencia.

Ja, és hát alig nőtt ki a földből, de valami rajzfilmből (vízcseppmester? minimaxon?) megtanult karatézni. Egyik reggel bambán iszom a kávémat az ágyban, még ilyen őszi köd és dimenziótlanság, és azt veszem észre, hogy a gyerek áll a szoba közepén, kis zöld kezeslábas pizsamájában, torzomborz fejjel (hajat nyírni nem enged) és tajcsizik, vagy mi. Emeli a lábát, a karjait, és rituálisan visít hozzá. Hogy is van az a mese, hogy megszületik a kis babszem Jankó és hét nap alatt annyit nő, mint más hét év alatt? Alfahím.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr112270750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Elan · http://porcelanmatrjoska.freeblog.hu 2010.09.04. 15:11:10

Milyen édes lehet! Remélem, legalább saját használatra fotóztok ilyenkor :)
Lehet, hogy pont a kezdeti nehézségek tették ilyen rámenőssé? Ki tudja... mindenesetre nagy szerencse!

Zsuci 2010.09.04. 15:11:25

Örülök, hogy írtál, annak is, hogy Gáborról is jönnek hírek (aranyos lehet, ahogy tajcsizik), de azért kíváncsi vagyok a legifjabbikra is! Minden rendben?