Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2008.11.07. 08:43 tsetten

Gyerek, depresszió

Tegnap felhívott Nyuszimama, hogy elmondja: azt olvasta, hogy a kiságyban túl csendesen nézelődő babák jelentős része csecsemőkori depresszióban szenved. Ez szíven ütött, hiszen Gáborral kapcsolatban folyton az a problémám, hogy túl csendes. Sose követeli ki magának a figyelmet, nem panaszkodik, nem dolgozik azon, hogy középpontban legyen. A napokban aztán rájöttem, hogyha ölbe veszem, játszom vele, akkor viszont nagyon hálás, sokat nevet. Egyszerűen ilyen, nem szabad várnom, hogy ő kezdeményezzen, mert még a végén az lesz, hogy túl sokat van egyedül.

Elég nehéz szembenézni a gyerekek rosszkedvével, mert maguktól nagyon ritkán lesznek rosszkedvűek. És az ember előbb utóbb be kell ismerje, hogy szülőként okoz csalódást a gyerekeinek. Én is sokszor  vagyok türelmetlen, hirtelen haragú velük, vagy egyszerűen nem is velük, csak a környezetüket töltöm fel ingerültséggel. Amit persze ők azonnal megéreznek és átéreznek. Ha túl sok ilyen rosszkedvű-ideges időszak torlódik fel, akkor ez lerakódik bennük, mint az ólom. Vagy két ilyen periódust is átéltünk, ami után megjegyezték, hogy "anyu mostanában milyen ideges vagy", és hogy mi minden volt bennük emögött a megállapítás mögött fel sem tudom mérni.  A megfontolandó az, hogy én tudom, hogy ezeknek az ideges, feszült szakaszoknak belátható időn belül vége lesz. Ők viszont nem tudják, sem azt, hogy miért kezdődött, sem azt, hogy meddig tart.  Számukra ezért is félelmetesebb és nehezen kezelhető. Azt sem akarom, hogy eltagadjam a gondjaimat, hiszen ez is egy olyan kényszerhelyzet lenne, aminek az őszintétlenségét hamar átéreznék. Kell valami áthidaló megoldás, amellyel kezelhetővé lehet tenni az én - szülő - feszültségeit. És ami mégfontosabb sokkal érzékenyebben kell felismerni a gyerekek feszültségeit. Ha egy gyerek sír, nyűgös, gyakran legyintenek, hogy ez már csak ilyen, ilyen a sírós gyerek. Meg vagyok győződve, hogy a diszkomfort érzet nem a gyerekek mindennapjainak a sajátja, hogy kulcsa kell legyen minden rosszkedvnek. És hogy sokkal kevesebb kedélybeteg felnőtt lenne, ha a gyerekek rosszkedvét a megfelelő pillanatban, a megfelelő módon komolyan vennék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr31825191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.