Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2008.11.11. 21:48 tsetten

Barátunk Bonca

Ma, miközben alig tudtuk átverekedni magunkat a suli előtt feltórlódott tömegen, Juli (akibe Imre nem hajlandó szerelmes lenni) húzott el mellettünk. Egy kackiás  bajúszú, kopac öreg úr várta piros robogón. Juli meg, mint egy James Bond lány, felpattant a piros robogóra és elzümmögött bele az izgalmas délutánba.

Imre és Miki lenyűgözve nézett Juli után, sóhajtva cuccoltak be a snassz, agyonmorzsázott és karcolt családi autóba. 

- Végülis mért tört ki a második világháború? - hidalta át a jelenetet Imre, és én csak néztem bele a délutáni csúcsba, a békésen hullámzó tömegbe, hogy mit is válaszolhatnék erre. Közben zörgött a kifliszacskó, még a látóhatáron robogott Juli, várt otthon a finom panírozott csirkemáj. Mit is mondhatnék? Mit engedjek bele ebbe az idillbe a világháborúból? És mit zárjak ki? Egyáltalán kizárhatok-e bármit is?

- Tudod, meséltem arról a végtelenül gonosz emberről, Hitlerről - mondom Imrének.

- Gonoszabb, mint Ceausescu?

- Gonoszabb - mondom, és nem tudom eldonteni, hogy van-e ennek információértéke az ebatták számára. És egyáltalán: történelmileg értékelhető-e?

Próbálok valami áttekinthető, egyszerű képletet felállítani: jó-rossz, háború-béke, Németország-Szovjetúnió. Végül nem lehet tovább maszatolni eljutunk a gyilkosságokig, kimondom, hogy több millió ember halt meg. Imre végighallgatja a történetet, és csak annyit mondd, hogy hát ez valóban nagy gonoszság volt.  Nem tudom eldönteni, hogy most mesének vagy valóságnak tartja azt a valóságot, amit én megpróbáltam elmesélni.

Lefekvéskor végre elkezdjük a Bab Bercit követő újabb könyvünket, a Barátom Boncát, a kisfiúról, aki képzelt világában a kismacskák oroszlánok, a lakótelep pedig szafari. Miki komolyan hallgatja, neki inkább szafari a lakótelep, mint lakótelep. Imre kuncog, ő érti a spealt, és átlát Bencén, aki Boncáról, képzelt barátról fantáziál. A legjobban persze a fikción és a valóságon túl a történetbeli kislány izgatja, akinek Bence hiába udvarol. 

Végül mindketten begömbölyödnek a takaró alá, és álommá válik a pirosrobogós Juli, az elmesélt háború, és a felolvasott mese. Mind ugyanolyan messze vannak a fickótól, akik saját életük megkérdőjelezhetetlen hősei. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr30825204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.