Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2008.11.18. 08:08 tsetten

Mindent tud

Gáborral vasárnap fentjártunk a szülészeten. A koraszülötteket két éves korukig két havonta követi neonatológus, így mi már a második ilyen ellenőrzésen voltunk.

Nagyon rossz volt visszamenni, végig a felkunkorodó padlóborításon, a sötét, megtöppedt csempével borított folyósokon, a lifttel, ami sose jön, a betegekkel, akik mindigis vannak. Négy hónapja már, hogy elmenekültünk innen, mégis olyan, mintha örökre ott maradtunk volna köntösben, korházi papucsban, papírzsebkendőt morzsolgatva.

Én hülye, mondtam is Gábornak, hogy "na Gábor, itt vagyunk a korházba, hát  emlékszel?"És nem gondoltam végig, most se fogom, mire is emlékezzen. Viszont amint felértünk a 9. emeletre elkezdett sírni ő, aki sose sír. Hangosan, mélyről, ujjbegynyi könnyekkel. Emlékezett. Nem akart szopni, nem akart bújni, sírt. Jött S.M. de ő sem tudta sem megvígasztalni, sem megvizsgálni, annyira sírt.

Úgyhogy összepakoltunk, és újra eljöttünk a korházból. Hátha, egyszer tényleg, lelkileg is sikrül kilépni azon a bizonyos ajtón. És újra megállapíthattam, hogy a gyerekek első perctől, azonnal és mindent tudnak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr87825218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.