Vannak, akik már 8 előtt 2O perccel unott képpel hegyezik a ceruzájukat az osztályban.
Vannak, akik pont 8 előtt 5 perccel elegáns magabiztossággal fordulnak be az osztályterembe.
És vagyunk mi, akik a 8 előtt 5 perc és 8.OO közötti végtelenített időintervallumban mindent csinálunk: füzetet keresünk, cipőt húzunk, holasapkázunk, röhincsélünk az útkereszteződés óriástévéjén, száguldozunk a mindenhájjal megkent taxisok között, hogy aztán, mint Superman bevágódjunk a portásbácsi mellett, becsússzunk az osztályajtó alatt, és úgy tegyünk, mintha nem isteni csoda lenne, hogy megint bezuhantunk az utolsó utáni utáni utáni pillanatban.
Én mindent bevetettem eddig, hogy ez ne így legyen. Hatkor kelek, uzsonnákat már előző délután becsomagolom, zoknikat előkészítem, cipőket kipucolom. De nem és nem. 8 óra előtt 5 perccel mindig kitört a pánik.
Mindaddig, amíg meg nem találtam a tuti receptet. Szomszédunkban ugyanis egy igazi közlekedési rendőr lakik - Dan. Van tányérsapkája, egyenruhája, nagymellű tupírozott felesége. Két gyereke is van, de őket csak hétvégenként hozza haza a nagyszülőktől, ridegtartásból. Minden vasárnap megmutatja, hogy milyen a házuk, ahol a rend kedvéért nem laknak, az angolgyep, amire nem szabad lépniük, és milyen a kertiasztal, amit nem koptathatnak folyton ott üldögéléssel.
Szinte azonnal háborús övezetté változott az egymásba érő telkünk. Mi kb. a Suttyó család vagyunk a telepen, akiknek nincs angolgyepe, van viszont mindent kiásó kutyája, indián törzsi háborúkat megfelelő hanghatásokkal modellező gyerekhada, szárítókötele sok sok ruhával. Szóval mindene, ami nem illik ebbe a jól polírozott steril világba.
Azonnal kiérdemeltük a közlekedési rendőr ellenszenvét, jó egy éve vívja a két család csendes, szimbolikus harcát. Szomszéd fűje mindig zöldebb, ez most már tuti.
Nos, megfigyeltem, hogy Danék kínosan ügyelnek arra, hogy előttünk induljanak el. Legalább 8 óra előtt 7 perccel. Mi még javában keressük a sapkát, amikor ők lazán, a kerítésen átszólva megkérdezik, hogy "még nem indulunk?". Na, hát ez hadüzenet, nyilvánvaló. Úgyhogy a provokációra való hivatkozással sikeresen előre hoztam az indulást 8 óra előtt 1O percre. Az első sikeres induláskor meg is kérdeztem, nyugodt hangon persze, hogy hogyhogy még nem indulnak? Olaj volt a tűzre, mert hamarosan már háromnegyedkor pakolt be Dan család a kocsiba és demonstratíve hátranézve tűztek el.
A licit már ott tart, hogy 7.3O-kor trappolunk kifelé, és a szemünk sarkából sajsoljuk, hogy hol tartanak. Sőt, Imrét ma reggel már úgy költöttem, hogy szerintem Danék már fel is öltöztek, úgyhogy spurizzon, ha győzni akar. És láss csodát! Mormota Imre ugrott és rohant, mert mégsem győzhet a galád szomszéd.
Nem tudom, meddig megy a harc. Lehet, hogy a tavasszal már este 7-kor beülünk az autóba, hogy Danéknak esélye se legyen reggel megelőzni bennünket. Egyelőre eufória van, és minden reggel üvöltjük a város felé robogva, hogy "győztünk, győztünk".
Tancinénik persze nem értik, hogy mi történt, hova lett a becsengetés alatti bevágtatás. Csak én ismerem a macerás szomszédság áldásos hatását.
Hozzászólások