Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2008.12.22. 14:55 tsetten

Guzsalyas

Imrééknek pénteken rendhagyó karácsonyi ünnepségük volt az iskolában. Nem a szokásos betlehemi játékokat adták elő. Ennek már csak azért is örültem, mert mindig éltem a gyanúval, hogy a 6-1O év körüli gyerekek nem igazán mit tudnak kezdeni azzal a sztorival, hogy van egy szűz nő, annak egy földönfutó férje, egy gyermeke, akinek nem a férje az apja, ráadásul hajléktalanok, és annyira fáznak, hogy az állatok lehellete melegíti őket. Persze, persze sok minden felfognak a gyerekek, többet, mint gondolnánk, és többet, mint egy elbutult felnőtt. De itt nem csak arról van szó, hogy mit ért meg a gyerek (mindent), hanem arról is, hogy mivel azonosul. Márpedig szerepjátszóként itt azonosulhat a fenti szereplők bármelyikével, és nem gondolom, hogy ez a szerepösszenövés jó.

Na ennyit az én kocapedagógiai eszmefuttatásomról. Az Imréék idei karácsonyáról meg annyit, hogy meglepetésként a gyerekek nem a színpadon várták a szülőket, hanem körbe ültek kisszékeken az osztályteremben, és nagyon családias hangulatban beszélgettek a Karácsonyról, és felolvastak történeteket. A szülők oda ültek a gyerekek mellé, és ez konkrétan és szimbolikusan is nagyon jól jött. Az est nagyon egyszerű volt, és ettől nagyon személyes és őszinte.  A tanítónénik ajándéka a gyerekeknek egy szép zöld oldalra nyomtatott lista volt, hogy mit lehet pénz nélkül ajándékozni: pl. csendes ajtóbecsukást (ez tetszett a legjobban!), nem megsértődést, bántások fel nem emlegetését, odafigyelést.

Ildikó néni, aki a néptánctanára a bandának, a marosmagyarói népszokásokról mesélt, hogy hogyan jártak kántálni a magyar gyerekek, mivel várták a falusiak őket, milyen töltöttkáposztát főztek (töltöttkáposzta ovációs népszerűségnek örvendett). Persze Imrének azonnal leesett a húzfilléres, hogy miért kellett kihangsúlyozni a magyar gyerekeket, és azonnal rákérdezett, hogy a romángyerekek hogy jártak kántálni? Ildikó néni azonnal pofára esett a saját csapdájában, és azt bírta válaszolni, hogy a román gyerekek nem tudnak kántálni. Ez több rendben is kínos volt, egyrészt, hogy már megint milyen hülyeséggel tömjük a gyerekeink fejét, másrészt ott volt Blanka apukája, aki román (három gyereke jár magyar iskolába), ő meg hogy érzi magát ilyenkor? Na, dehát a mégoly kifinomult pedagógiai közösségeken is oltári nagy lyukak éktelenkednek, az estnek ettől függetlenül meg volt a maga bája és tényleg különleges élmény volt ezzel a nagyra bővült családdal együtt lenni.

Gábor is csendben végigülte a bátyja fellépését, ezzel a tettével osztatlan sikert aratott. Csak egyszer szopott mutyiban. Kádár Zsuzsa és Anna nagypapája, aki olyan, mint egy baljóslatú Dickens hős abszolút oda volt Gábor barátért, nem győzte hangsúlyozni, hogy a kisfickó milyen intelligensen néz. Naná:)

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉs, ami az egész estét bearanyozta, hogy a hagyományok nevében a szülőket és önmagukat végül a gyerekek sült almával és elképesztően finom sütőtökkel kínálták meg, mindenki két pofára falatozott. Hajni és Csilla tanítónéni megint tündökölt, mert lássuk be, az ő érdemük, hogy tényleg tartalmat tudtak vinni az ünnepbe és rábírták a kölyköket (zsáknyi bolhát) arra, hogy kedvel és lélekkel legyenek együtt velünk, szülőkkel. Köszi tanítónénik!!!!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr10836687

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pinga · http://gyermekunk.freeblog.hu/ 2008.12.22. 20:40:48

Ez nagyon jó lehetett! Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek.


Kilinkeltelek,ha nem gond. :)

Buboréka 2008.12.23. 10:21:47

Ez nagyon szép volt...örülök, hogy ilyen jól sikerült a szerepetek. Ildikó néni rosszul tudja, a románok is tudnak kántálni....