És akkor most jellemzően életritmusomra, időbeosztásomra álljon itt az obligált bejegyzést, ha jól számolom frissen, időszerűen, január 6-án.

Ajándékként, intő tanulságként, jókívánságként pedig kiválasztottam 2008 számomra legkedvencebb mondatát, amit Gerendás Péter mondott kilencedik gyermeke megszületésekor. A magyarázat arra, hogyan lehet ennyi gyereket vállalni, eltartani, és egyáltalán miért is jó ez, így hangzik:

"Csodálatos emberi lényekkel veszem körül magam. Hiszek abban, hogy áldás van azon, akinek ennyi gyereke van.”

Péter, respect!