Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2009.01.08. 12:15 tsetten

Az erőszakrúl

Címkék: erőszak iskolapszichológus imrológia

Tegnapelőtt Imrének volt a hard day. Azzal kezdődött, hogy amint befordultam a suli utcájába kiabálták a gyerekek, hogy "tessék bemenni, mert Imre rosszat csinált". Trappoltam is üstöllést. Hajni tancinéni ingujra vetkőzve, enyhén zilált frizurával épp az asztalkák alatt mászkált négykézláb, Imrén panyókára vetve a kabát, szétcsúszva földigérve a sál. Valamiprobléma van hangulat a levegőben. Kiderült, hogy nincs meg Imre szemüvege, már majdnem egy fél órája keresik. Továbbá Imre verekedett. De még mindig semmi, várjam meg, amíg Kincső apukája beér, meg kell beszéljünk valamit. De mit? Majd akkor, ha beér. Hú, a frász kitört rajtam. Amikor Kincső Apukája beért, akkor tancinéni (még ziláltan a szemüveg-kereséstől) előkapta Kincső szakadt ezüstláncát. Kiderült, hogy Imre és Kincső komolyabbra vette a hogólyózást, és ennek következtében elszakadt a kislány lánca, amit nekünk kell megcsináltatni. Bűntudattal vettem el a láncot, hát perszehogy megcsináltatjuk.

Aztán hazafelé (mikor végre meg lett a szemüveg) bementünk vásárolni, és Imre meg Miki (szokásuk szerint) úgy viselkedtek mint az Oposszumok a JÉgkorszakból. Rohangáltak, röhögtek, versenyeztek a guruló bevásárló kosárral, alig vártam, hogy kimeneküljünk az üzletből.

Itt a kapuban megint kitört egy kisebb frász, hogy ki nyitja ki a kertkaput, mindketten akarták, de Miki ugrott ki hamarabb, még a mozgó autóból, naná.

Imre ekkor már nagyon dühös volt, szitkozódott a hátsó ülésen. És akkor én végre kimondtam a bűvös szót, hogy ELÉG. "Nem elég, hogy az iskolában azzal fogadtak, hogy nincs meg a szemüveged, hogy verekedtél, hogy kiviselted magad az üzledben? Mikor fogod már vissza magad?" - ripakodtam rá. Imréből erre felszakadt a feszültség, hogy őt mindenki bántja, senki, de senki se szereti. És hogy ő innentől fogva lázad.

Az egész világ ellen lázad!

Kezdődik - néztünk egymásra Csabával.

És aztán megöleltem, és megbeszéltük, hogy mi vagyunk egymás legjobb barátai, de hát ez nem azt jelenti hogy egymás agyára megyünk, és hogy én segítek akármi is van, ne essen kétségbe.

Elmondta, hogy ő nem akart verekedni, de Kincső azt mondta és demonstrálta, hogy még egy fiút is meg tud verni, és akkor ő mit csináljon? Hagyja magát? SZégyenszemre?

És azzal mit érsz el, ha megvered Kincsőt? - kérdeztem vissza. Akkor mi lesz? Attól te hős leszel, és erős? Az ütés, meg a fájdalom okozás mindig igazságtalan. Az a legerősebb, akit se meg nem ütnek, se meg nem üt senkit. És az is az igazán okos. Mondom én. Nyitva hagytuk a kérdést, másnap bementünk beszélgetni a tancinéninivel.

Aki szerint a konfliktus arra jó, hogy elkerüljük.

Én igazat adtam neki, de közben eszembe jutott az iskola pszichológusa, aki szerint két gyerek van: aki üt, és akit ütnek. És a kedves szülőkre bízta, hogy az ő gyerekük melyik táborba kerül. Ó, áldott iskolapszichológus.

Mi meg bízunk abba, hogy erről a vonatról át lehet szállni egy másikra.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr82865215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ingrid 2009.01.08. 15:35:53

Gratulálok, a kedves pszichológusnak :)

vicger · http://vicger.blog.hu/ 2009.01.08. 17:35:27

Nagyon jól kezelted a helyzetet! Talán helyet kellene cserélned a pszichológussal, jobban járnának a lurkók :)
Amúgy meg tök jó, hogy van pszihomókusra pénze a sulinak! Elég ritka mifelénk...