Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2009.01.14. 14:34 tsetten

Ádám almái

Amíg a gyerekeket vártam, sokszor volt, hogy ettem valami ételt, és arra gondoltam, hogy ez az íz, ez az anyag, most beléjük épül. A gyerekeim paradicsomlevesből, őszibarackból, kovászos uborkából lesznek. Hát így van ez. Na, és akkor ne mondjam a könyveket, az embereket és az érzéseket, amit ekkortájt fogyasztottam.

Gáborral korházban lenni pokoli volt. Ő az intenzíven, én a babamama szobában tömegben is egyedül. Az egyetlen kijárat a nálam lévő laptop volt, és a filmek, amelyeket Csaba jóérzékkel összeszedett a számomra (olyan babarózsaszín, lelkesítő opuszok, mint az általam nagyon kedvelt, és el nem viselt Polanski Iszonyatja). Amíg  fejtem, készültem arra a tizenöt percre, amíg Gábort az intenzíven meglátogathattam, néztem ezeket a filmeket, arra gondoltam, hogy most ezek a képek és érzetek belefolynak a tejbe? És akkor Gábor cseppenként beszopta az Iszonyatot, vagy hogy?

Na, de volt egy film, ami nekem akkor éltementőnek bizonyult, de legalábbis lélekmentőnek. Egy olyan történet, olyan képekkel, zenével, olyan arcokkal, amelyek végülis átrajzolták azokat a napokat, feltöltötték, kisimították, újraírták és előre elgondolhatóvá tették azt, ami ránk várt. A humor, az emberség, a gyengeség és a gyengédség, az emberi kegyetlenség valami olyan keveréke, amit intravénásan nyomtam magamba, legalább húzszor megnéztem benttartózkodásunk alatt. És azóta is, legalább hetente, kéthetente megnézem az Ádám almáit. Nem tudom, a gyerekeimen meglátszik-e majd, ha megnőnek, hogy mit is "ettem", amikor ők érkeztek? Imrével Balázs Bélát olvastam (különös tekintettel a Kékszakállúra), Mikivel Pilinszky leveleskönyvét. Gábornak jutott ez a film.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr7877352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsuci 2009.01.14. 18:10:33

Csetten! Írtam Neked pár sort a blogomban... :-))