Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2009.02.08. 16:03 tsetten

Basta!

Az utóbbi hetekben-hónapokban folyamatosan vitákra kényszerülök. Barátaimnak, ismerőseimnek kell magyarázzam, hogy: nincs semmi összefüggés morál és etnikum, erkölcs és faj között. Hogy nem lehet senkit sem származása, szellemi-értelmi képességei, nemi orientáltsága alapján megkülönböztetni, hátrányos helyzetbe hozni. Néha azt gondolom, hogy a józan érvnek, és a kitartó türelmes érvelésnek meg van a gyümölcse. És nagyon sokszor azt érzem, hogy a türelmes rációmat a türelmetlen indulatossággal küldöm szembe, és eleve kudarcra van ítélve az elszántságom. Végtelenül belefáradtam ebbe. És érzelmileg is borzasztóan érzékenyen érint

Az én fiaim integrált roma- magyar osztályba járnak, amúgy is erdélyi magyar gyerekek. Kisebbségi létet kívülről belülről ismerjük. Sem irányukba nem tűrök el semmilyen negatív diszkriminációt, sem senki iránt. Nem fogok a továbbiakban még annyira sem hallgatni, mint eddig. Nem tűrök el a környezetemben semmilyen nyílt vagy rejtett gyűlöletbeszédet. Nem leszek toleráns az intoleranciával. Elvárom a beszélgetőpartnereimtől az emberi minimumot, az empátiakészséget. Nevezhetném ezt számtalan néven, de nevezzük egyeszerűen a nevén: elvárom a bölcs tisztességet. Dixit.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr97930270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ingrid 2009.02.08. 19:38:31

Sok az eloitelet, nehez tenni ellene...

vicger · http://vicger.blog.hu/ 2009.02.08. 23:11:02

Két fogalom van, az egyik az előítélet, a másik a tapasztalat. Elgondolkodtam, s nem felületesen. Nemes gondolatok. Ilyen kategorikusan gondolkodtam én is addig, amíg az ország nyugati felén laktam. Sajnos a tapasztalat mást mutat. Én sajnálom a legjobban.....

tsetten 2009.02.09. 02:15:20

Nos, én Keletebbre lakok "az" ország legkeletibb felén. És ha van lejtője a tapasztalatoknak (szociológiai értelemben van, mégpedig Kelet felé lejtő) akkor bepillanthattam az emberi létezés egészen mély bugyraiba. Hogy mit mutat a tapasztalat? Annyit, amennyit egy adott helyzetből meg akarunk és meg tudunk érteni. Amennyit a bölcsességünk enged belátni. Ha a tapasztalatainkat nem értelmezzük megfelelően, ha általánosítunk, akkor elvész a tapasztalat és marad az előítélet.

reggelikave 2009.02.14. 09:38:36

Azért ne válasszuk szét az előítéletet a tapasztalattól.