Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2010.05.11. 11:58 tsetten

Ildikó néni reloaded

Tegnapelőtt este - az ominózus köremail után - megtanácskoztuk Kata anyukájával, Ágival, hogy ő bemegy "elbeszélgetni" a tancinénikkel, és Ildikó nénivel, akinek ugye eszébe nem jutott a szülőkkel egyeztetni eddig a gyermekeket érintő kérdésekben. Mondtam, hogy én nem megyek beszélgetni, mert itt a tettek magukért beszélnek. Ha nem lett volna világos, hogy mit jelent egy emberrel (gyerekkel) tapintatosnak lenni, tisztelettel viselkedni, akkor ezt kár utólag magyarázni. A (sokadszori) bántás már megtörtént, a gyerekek levonták a mély, és alapos pedagógia által közvetített ítéletet, nekik nincs mit a néptánc körül keresniük, nem elég ügyesek stb ehhez.

Ágit azonban azzal fogadta a tanci, hogy Ildikó nénivel nem lehet beszélni, mert túrnén van, meg is állapítottam, hogy talán így a jó.

És mit ad Isten, egy órával azután, hogy Ági beszámol a delikvens távollétéről összefutok a tanci néni tájékoztatása szerint turnén lévő Ildikó nénivel a Művészeti egyetem büféjében. (Jó szak az a büfé, sok mindent lehet ott tanulni). Láthatólag zavarba jött a váratlan találkozástól, de hamar feltalálta magát, cinikus mosollyal kezdte magyarázni a bizonyítványát. (Tancinénivel mint kiderült részletesen beszéltek, az az apró részlet, hogy mégiscsak ott az iskola szomszédságában nem fért bele a tájékoztatásba)

No nem azt magyarázta, miért kellett az egész osztály előtt megalázni a gyerekeket, miért kellett maradék önbizalmukat is földbe döngölni. Hanem arról, hogy ő nekünk nem ad számlát,mert ő nem kapott pénzt tőlünk. Ez volt számára az egyetlen lényeges cáfolni való. A pénz. Valóban, nem az ő kezébe adtuk a pénzt, hanem a tanító néniéknek, így vagy őket tolvajozza le ezzel az állítással, vagy minket hazudtol meg. Tök mindegy, nem is erről van szó. Számomdra az elszámoltatás nem gazdasági, hanem konkrét, pedagógiai és emberi szempontból fontos.

Számára viszont az volt a fontos, hogy ne kérjem számon, és ha számon is kérem, ne a Művészeti egyetem büféjében tegyem ezt. És itt szakadt át a gát. Mert ha már valaki művészet-pedagógiára adja a fejét, és belebukik, csúnyán, emberileg és szakmailag, akkor vállalja a következményeket. Úgyhogy biztosítottam arról, hogy a legmegfelelőbb helyen vagyunk ahhoz, hogy elmondjam a véleményemet, minél egyértelműbben. Konkrétan leüvöltöttem a hajat a fejéről - és ő viszont.

Nem volt szép jelent, de eleve tudtam, hogy nincs akivel, és nincs amiről beszélni, ha rajtam múlik, soha de soha nem jön létre ez a találkozó. Talán nem kellett volna azt mondani, hogy nincs itthon. Talán válaszolni kellett volna a levelemre. Még akkor is, ha nem értenek egyet velem. Egy annyit, hogy sajnáljuk, másként gondoljuk a dolgokat, de nem volt bennünk rossz szándék.

De nem válaszoltak, és az egyenesség hiánya az mindig megbosszulja megát. A sánta kutyát meg hamarabb, ugye.

És ezzel ezt a túl hosszúra nyúlt történetet itt le is zárnám. Emberségleckék nem adhatók, nem vehetők. Kész.

Azért olyan könnyen nincs vége, mert sorra jönnek a a szülők, hogy elpanaszolják a saját sérelmeiket, meglátásaikat, szolidaritásukról biztosítsanak. A legkedvesebb B. mamája volt, aki megállított az utcán, hogy megmutassa, milyen kedves, személyes hangú üzenetet írt Imre B emlékkönyvébe, hogy milyen jó fiú. És tényleg, csúnya kis betűivel az a nagyon egyéni üzenet állt benne, "Te vagy a legjobb és soha ne feledd a legszentebb dolog a barátság". Jött még sok sok kedves szó, meg gesztus, meg bátorítás, jólesett, köszönjük. Mégse mi vagyunk a páriák, akikre nincs szükség:)

Hát ezzel a furcsa tapasztalattal ér véget ez a négy év, még három hét van hivatalosan a vakációig, de mi úgy döntöttünk, nekünk többet ne trombitáljanak.

Szólj hozzá!

2010.05.11. 11:12 tsetten

Karrierépítés

Címkék: mikisztán

Miki térkép-tanár lesz (térképész), film-szerkesztő (pontosan nem értem ez mit jelent), vagy jós. Utcai jós. Látta ezeket a tenyérjós autómatákat, és kiszámolta, hogy ha ő élőben megmondja a tutit, az nagyon piacképes ajánlat. Meg is mondta Imrének, hogy a szerelmét nehezen találja meg, az ész meg az élet vonala pedig messze áll egymástól. Zs-től tanulta ezt a mélyen szántó tudományt, asszem:)

Szólj hozzá!

2010.05.09. 14:13 tsetten

A jó édes Ildikónéni

Címkék: tánc

Történt pedig, hogy Imrééknél a tanítónéniék még elsőben eldöntötték, hogy kiegészítő foglalkozásként néptáncot fognak tartani. Profi tanárt kértünk fel erre, meg is fizettük rendesen négy éven át, ő Ildikó néni a helyi néptáncegyüttes művészlelke. Ildikó néni hozzáértését az első években nem kérdőjeleztük meg, ámbátor nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a gyerekeket nem tudja lekötni, és a néptánc szeretetét nem tudja átadni. Semmi gond, nem pedagógus, művész, túléljük - gondoltuk.

Imrével pedig könnyű dolga volt, öt éves kora óta jár Zs-vel táncházba, tőlem is, az apjától is ezerrel ömlött rá a népzene és tánc iránti szimpátia. Ildikó néninek persze mindez nem jelentett semmit, készséggel elfogadta, hogy Imre az osztály furagyereke. És nem, ő nem volt az a pedagógus, aki a furaságot pozitívumként tudta elkönyvelni és kamatoztatni. Kicsit néha rá is segített a kiközösítésre, például Imrének, ha épp az áldott lelkületű Kata nem volt iskolában, akkor nem jutott pár, nem táncolt, várta amíg a tanárnéni az egész osztály helyett néhány gyerekkel lezavarja a gyorsan lezavarhatót.

Második osztályban Ildikó néni pedagógiája és művészetszeretete az egekbe csapott: a záróünnepségen amikor a néptáncra került sor Imrét és Zsoltit a színpadon felejtették pár nélkül. A két gyerek először elpirult, a közönség is visszafojtott lélegzettel figyelte a kínos jelenetet, majd a gyerekek instrukció nélkül a produkció kellős közepén lekullogtak a színpadról. (Tegyük hozzá, Ildikó néni gyereke primplánban exponálva volt mindeközben, de hát legyünk nagyvonalúak a kisvonalúsággal.) Mérhetetlen önfegyelemmel úgy gondoltam, Ildikó nénire egy árva szót sem szabad vesztegni.

Ennek ellenére harmadik és negyedik osztályban is szorgalmasan tejeltünk neki, és a kétely nem merült fel Ildikó néniben, hogy valami oktatásfélét tán nyújtani kéne a gyereknek ezért cserébe. Szép csendben elmúlt két év is. Jön az idei záróünnepség és előtte egy néptáncfesztivál, itt né egy szomszédos faluban. Tanítónénik hada jött, hogy rábeszéljen, vigyem el a gyerekeket magánautóval, legyünk ott, jó lesz az, kell az ilyen élmény. Ja és ne felejtsünk el székely ruhát sem beszerezni. Napokig agyaltam az eredeti székely harisnya és csizma vásárlása fölött, hadd legyenek gyönyörűek az amúgy ádámkosztümben is gyönyörű fiaim.

Na és akkor Imre kisírt szemekkel jött haza pénteken az iskolából, hogy a jó édes Ildikónéni azt mondta, talán ő mégse kéne menjen néptáncfesztiválra, mert a társa - Kata - sokat hiányzott - más társat ugye nem kapott (pedig lett volna), és "ne nevettesse magát" azzal, hogy elmegy a rendezvényre. (Az öcsét vinni kéne, mert neki jutott pár. És Ildikó néni, ez a csupa empátia nőszív úgy gondolta, hogy Imre majd szerényen kussolva megnézi a helyszínen, hogy táncolnak azok, akiket engedtek táncolni, és akit nem közösítettek ki annyira, hogy ne jusson neki pár.)

Kata szerint Imre sírt hólyagos könnyekkel, Imre szerint Kata esett kétségbe, miközben Ildikó néni leradírozta őket a parkettről.

A lényeg a lényeg, hogy írtam ma egy rövidke körímélt a szülői levlistára, hogy kérném szépen négy évre visszamenőleg a drága jó Ildikó nénitől a számlát és nyugtát az elmúlt négy évben az ingyenes állami iskolában kifizetett tandíjra, és nyilatkozatot arról, mit is kaptunk cserébe ezért a nem kis összegért. Ha pedig nem kapom meg a számláimat és a nyugtáimat a pénzem után, elbaktatok a gazdasági rendőrségre és a tanfelügyelőségre is, elvégre egy közintézben üzérkedik valaki és alázza meg gátlástalanul a gyerekeket. Művészetoktatás és művészetpedagógia címén.

Úgyhogy basta.

És itten Imre látható, aki nem színpadképes. Természetesen egy kölcsönkislánnyal táncol, mert ezen az egy nyilvános fellépésen, ahol Ildikó néni szimpátiája színpadra engedte, ezen az egyen se jutott osztálytárskislány neki. De azért Imre akkor is becsülettel eltáncolta a táncot, ahogy fütyültek neki, úgy. Büszke vagyok rá.

 

4 komment

2010.05.07. 15:13 tsetten

A pitypang-dilemma

Címkék: imrológia

Imre nem érti, hogy maradtak fenn és szaporodtak a pitypangok az emberiség megjelenése előtt. Mert, ha nem voltak gyerekek, vajon ki fújta szerte-szét a pitypang virágát?

Szólj hozzá!

2010.05.07. 13:30 tsetten

A dög

Elgondolkodtam tegnap, hogy a terhesség, a női test működése mennyire tartozik hozzá az alapműveltséghez.

Merthogy elmentünk Cs-vel és megnéztük Kiss Csaba darabjának főpróbáját, A dögöt. Erről tán majd többet a bozótban, most csak azt ami egy anya-gyerek blogba való.

A történet egy nem kívánt (?) terhesség körül forog, és a mindent eldöntő jelenetben az egyik hősnő egy nőgyógyászati kecskén ül (fekszik), orvosa vizsgálja, és közli  vele a sorsfordító tényt.

Igenám, csakhogy láthatólag a megesett lányt alakító színésznő (Gulácsi Zsuzsanna), még soha nem volt nőgyógyásznál. Vagy lehet, hogy volt, de nem mert szólni a rendezőnek, hogy úgy, félig ülve, félig fekve, 45 fokos szögben megtűrődve soha nem vizsgálják az embert, mert anatómiai képtelenség. (Persze monologizálni és dialogizálni így könnyebb, na de az így elhangzó szavaknak nem lehet köze a megidézni vágyott történéshez).

Ebben a darabban orvos a kecske előtt ülve (!) mélyen a lány lábai közé bújva "bevizsgálva" állapítotja meg a terhesség tényét. Sem a szerző, sem a rendező (egy és ugyanaz az ember), sem a szereplők nem tudták, hogy a korai terhesség megállapítása, ha még történik egyáltalán ilyen tapintás útján, akkor a hüvelyi és a hasfalon keresztül történő vizsgálat révén lehetséges, merthogy minél fentebb tapintható a méh a hason, annál idősebb a terhesség. Nem tudták, hogy az orvos milyen fizikai távolságot tart be a betegével. Nem tudták, hogy mikor szokott egy etikailag is felkészült nőgyógyász belenézni a páciens szemébe, mikor és hogy érintheti meg. (Mint ahogy azt sem tudták, hogy ha nagyon nagyon ritkán közel is hajol a vaginához az orvos, akkor ott nem dünnyög és beszél.) Mennyire lehet személyes, és mennyire kötelezi őt a sterilitás szimbolikus és konkrét értelemben. (Azt, hogy egy darabban, amelyben számítógép-programokra hivatkoznak, és projektorok között botladoznak, miért nem merült fel az ultrahang lehetősége, mai napig nem értem? Holott a sok, előadás során   kivetített kép közé néhány ultrahang felvétel is hatásosan elfért volna, a magzati szívhang teatralitásáról nem is beszélve.)

Ezek látszólag banális dolgok, de rengeteg minden lehetne egy ilyen jelenteben (mint ahogy itt nem volt). Például a nőgyógyász (férfi) és a nő közötti viszony. A kiszolgáltatottság és az intimitás kettőse. A távolságé és a közelségé. A valami nagyon örömteli és valami nagyon félelmetes párhuzamossága. A nőgyógyászati vizsgáló asztalon fekvő nő eltávolodni kényszerül saját testétől, megérti, átérzi saját eltárgyiasulását, ha lábait kecskébe kényszerítik. Többé már nem lehet érvelő szereplő, olyan közeggé- eszközzé egyszerűsödik (nemesül), akin keresztül, aki révén történülnek a dolgok. Irányító és alávetett. Szolga-úr. Különös, különös koreográfia.

Volt még sok sok butaság (hogyan veszünk hüvely-kenetet? - pl), amit most nem is sorolok fel. De a lényeg, hogy ebben az előadásban a női szereplők - a történet drámaisága ellenére -erőtlenek, elnagyoltak, a női szerepek kellőképpen nem értelmezettek és nem végiggondoltak. És tegnap este óta azon morvondírozok, ha tudták volna az alkotók, hogyan is működik a női test, biztosan azt is jobban értették, de legalábbis érezték volna, hogyan működik a női lélek.

(ps. igazságtalan vagyok, Nagy Dorottyának volt néhány meggyőző jelenete.)

Szólj hozzá!

2010.05.06. 22:54 tsetten

Anyákról és halálról

Messzire nyúlik Nyuszi M. praxisának árnya.

Volt egyszer, hogy egy középkorú haldokló asszonyhoz járt kezelni, naponta. Kötelességtudóan vette magához az orvosi táskát, újra és újra, pedig tudta, hogy úticélja tulajdonképpen céltalan, és haldokló betegágyánál fontosabb a jelenléte, mint a gyógyszer, amit bead.

Az asszonynak volt egy öreganyja, százhoz közel asszott makacs élniakarás. Hideg tekintettel követte a nap mint nap érkező, és tehetetlenül távozó anyámat. Bent a lánya lassan, mindentől és mindenkitől eldugva, elzárva a tisztaszobába, biztosan haldoklott.Sose nézett az orvos után, hogy mit csinál, mit mond, mit ad, mit tanácsol a gyermekének. Megvetéssel követte az érkezőt, kis orvosi batyujával sietve osont el mindennap mellete anyám, félt tőle.

Sokadik napon, már és még mindig túl messzire az élettől és a haláltól egyaránt, rásszisszent az öreg, :

"Mit mind jársz ide, nem látod, hogy nem világol már"? (De ce tot vii, nu vezi, ca n-are lumina?)

Csúszós, elnyújtott ruszinba hajló avasi román tájszólással beszélt, sisteregtek ki gyűrött, fogatlan szájából a szavak, nyál bugyborékolt hozzá.

Anyám akkor azt kívánta, menjen már békével, mihamarabb el a lánya, akinek halálát - csak ő tudta miért - így kívánta a saját anyja.

És akkor tanulta meg, a messzire nyúló praxisában, hogy az élet és az élniakarás önzés. Akinek nem jut már fény, az menjen, tűnjön el, az haljon meg. Nem számít, hogy anya, vagy gyermek.

Szólj hozzá!

2010.05.05. 08:42 tsetten

Túlélő lista

Ehje Aser bejegyzése alapján úgy döntöttem, körkérdést intézek a kedves mindenre felkészült mamáknak (akik ismerik az élményt, milyen, ha nincs): mit kell bespájzolni a nehéz napokra, miből áll az igen hasznos túlélőkészlet?

(liszt, cukor, olaj, konzerv, krumpli stb)

6 komment

2010.05.05. 08:16 tsetten

Örkény bácsi

Örkény bácsi írt rólunk egy szöveget, tulképp nem is egyet, hanem az egész életművét, de ez a Cs által előbányászott példány most nagyon az ebattákra kívánkozik:

Nápolyi

A fiam, a gazember, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa is csak kegyes úri jókedvében hajlandó kimondani. Másfelől azonban hibátlanul érti az emberi beszédet, s a legbonyolultabb feladatoknak is játszva a végükre jár. "Eridj ki a konyhába, és mondd meg anyádnak, hogy el kell mennem, adjon ebédet." Kimegy a konyhába, valamit muzsikál az anyjának, két perc múlva itt az ebéd.

Az a legingerlőbb a dologban, hogy ő nem tanulja meg a mi beszédünket, de mi az övét igen. Szép lassan rácsalogatott minket az ő kézzel-lábbal, mutogatással kevert tolvajnyelvére. Ha valamit keres s megtalálja, fülsértő í-zéssel sikoltja világgá örömét; ha nem találja, egy hosszan elnyújtott nyee-vel adja tudtunkra bosszúságát, de azt is olyan idegtépő hanggal, mint amikor a porcelántányéron megszalad a kés. Ha szomjas, odacibál a fiókos szekrényhez, ahol tavaly ilyenkor, amikor betegen feküdt, a szacharinos tea állt. Azóta odajárul vízért, s ha megkapta, jóleső hömmentéssel jelzi elégedettségét.

Gondoltam, ebből elég. S tegnap, mikor csak ketten voltunk idehaza, leültünk szépen a szőnyegre, szemtül szembe, s azt mondtam neki:

- Most pedig, kedves fiam, beszélgetni fogunk.

Höm - mondta elégedetten, s biztató tekintetet vetett rám.

- Nem, fiam - válaszoltam határozottan. - Mi most magyarul fogunk beszélgetni.

Meglóbáltam egy tízdekás papírzacskót, melyre az Édességbolt címe volt rányomtatva, amitől az ő arckifejezése még barátságosabbá derült, azt a gyanút keltve bennem, hogy titokban nemcsak beszélni, hanem talán olvasni is tud már. Szedtem kifelé a nápolyiszeleteket, s bicskával még apróbb szeletekre szabdaltam őket, akkorára, mint egy mokkacukor. Mesterségemből kifolyólag tudom, hogy a magyar nyelv milyen gazdag szavakban.

Az elsőt odatartottam az orra elé.

- Mondd szépen: kérek.

Kitátotta s becsukta a száját, jelezvén, hogy oda helyeztessék a nápolyi. Én azonban nem az ő szájába tettem a nápolyit, hanem a magaméba, s nagy gusztussal, ropogtatva kezdtem rágcsálni.

- Nyee! - rikoltott fölháborodásában.

Megmutattam a második nápolyit.

- Mondd szépen: kérek.

Nem mondta. Megettem. Elővettem a harmadikat. Mikor azt is megettem, azt mondta: bebbe, amit még sohasem mondott volt, de nyilván azt jelenti, hogy piszkos zsaroló. A negyedik és az ötödik nápolyi tűnt fel és tűnt el, amikor - a hatodik láttán - egyszerre így szólt:

- Kéek.

Drámai pillanat volt. Ha most odaadom a nápolyit, akkor húsz év múlva az ideggyógyászok hipnotikus álomban fogják leszoktatni a raccsolásról. Meglehet, bestiális apa vagyok: a hatodikat is megettem.

- Csak a grófok raccsolnak, kedves fiam. Mi nem raccsolhatunk, mert a te apád csak egy nyomorult író.

Vidáman elmosolyodott és így szólt:

- Író.

Gyönyörűen mondta. Mint amikor összeroppantunk egy diót, úgy reccsent az az r. Ismerek egy kopasz írót, aki két évre elmenne juhászkutyának, ha egy ilyen r-t ki tudna nyomni magából. Őneki alkalmasint odaadták a nápolyit.

Most már én is odaadtam. Lassan és látható büszkeséggel rágta, talán mert érezte, hogy ez volt az első falat, amelyért megdolgozott. Megmutattam a következő nápolyit.

- Mondd szépen: cukor.

A szóvégi r-t kimondani már férfimunka. Kimondta. Kimondta, hogy kenyér, hogy virág, hogy alma, hogy madár, hogy rocska... Talán egy félóra hosszat csevegtünk kéttagú szavakban; amit mondtam, mondta utánam. Ekkor vérszemet kaptam és így szóltam:

- Mondd szépen: villamos-végállomás.

Nézte az én mindent tudó számat, és elkezdte utánaformálni az ő rózsaszínű, puha, szamócalevél nagyságú ajkával e két szót. De ők nem akartak világrajönni, megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, csak valami alaktalan habarék bukott ki száján. Lehajtotta fejét, és elkezdett sírni. Bennem pedig előötlött valami, valami, amire sohasem gondoltam, amit már régen elfeledtem, s ami soha vissza nem ötlött volna az emlékezetembe, ha sírni nem látom a fiamat - az, hogy amit tudunk, milyen fáradalmak és kínok és töredelmek árán tudjuk. Elszégyelltem magam, kifújtam az orrát, kezébe nyomtam a nápolyis zacskót, és kimentem a szobából. Tíz perc múlva benéztem hozzá, még mindig a földön ült, eszegette a nápolyit, és hüppögött."

Szólj hozzá!

2010.05.04. 20:30 tsetten

Anyáknapja, fülinap, móraferencék

Címkék: anyu

Anyáknapja az idén elmaradt, legalábbis nem tudtuk elhagyni a házat, az a bizonyos rég nem várt fizu (most már azóta a harmadik sem) még mindig nem jött meg. Nem volt benzin, nem volt majális, nem volt fagyizás. Viszont összekapartam a maradék szójakockát, főztem köménymaglevest, és a húsvéti döglött csokinyulak egy csokis palacsintatortában nyertek új életet maguknak. Meg is állapítottam Csének, hogy amint lesz fizu, azonnal veszek alapélelmiszereket, úm. liszt, cukor, olaj, biztos ami biztos, legyen itthon vésztartalék. Cs elnevette magát, hogy ugye ugye igaza van a szenilis Nannyónak, amikor háborús tartalékokat gyűjt, pl. cukorarzenált 1973 óta. A csokinyulak kapcsán megjegyeztem, hogy "és nem is dobunk el többet semmit" - erre Cs. megint felnyihogott, hogy már megint a szenilis Nannyó nyilatkozott bennem.

Ajándékot viszont kaptam, egy agyag levélnehezéket Imrétől, mindig erre vágytam, lehet, hogy szalvétatartót, nem tudom, de igen félelmetesen ünnepi. Mikitől egy szép verses, rajzos összeállítás érkezett, az előre kinyomtatott rajzot elfelejtette kiszinezni, a tancinéni által írt szöveget unta végighallgatni,de nagyon meghatódottan adta át.

Fülinapomra kaptam egy papírpolipot Mikitől, mondtam is neki, hogy mindig erre vágytam. Csétől egy jó könyvet, és a Caravaggio filmet, amit pont 13 éve akarok megnézni. Kiszámoltam.

És amúgy a nagy fülinapi fiesztát elhalasztjuk fizuosztásra, ami tán a jövőhéten lesz, vagy aztán, nem tudom. De hát végülis majd leéljük az életünket mégegyszer, szinkronban a sajtófinanszírozás hullámzásaival.

Ma Nyuszi M. megjegyezte, hogy a holnapi napi uzsonnához ad nekünk kolbászt, de mondtam, hogy ne adjon, mert megoldom, vettünk kenyeret, és valamit kitalálok. Imre önérzetesen kikérte magának, hogy "Na de Mama, nem vagyunk mi  móraferencék".

2 komment

2010.05.04. 20:20 tsetten

Az intelligencia és az arany

Címkék: imrológia

Imre Mátéhoz: - Minél kevesebb egy bolygón az intelligens élőlény, annál több az arany.

Máté: - Aha. Azért sok az arany a Földön.

Szólj hozzá!

2010.05.04. 20:19 tsetten

Mondjegy

Címkék: mikisztán

Imre, mondj egy példát, csak egy példát, amikor végighallgattál - kérte bátyját Miki.

Imre őszinte. Nem tudott példát mondani.

Szólj hozzá!

2010.04.30. 20:26 tsetten

őrült nő2.

Címkék: anyu

VAn ez a gyűjteményem, hogy őrült nő, magamat kollektáltam bele first.

Na, most akkor még két fura figura.

Az egyik, sokgyerek , akinek 6 (hat) fia van, mindet otthon szülte, egyébként olyan, mintha nem rég vetette volna le az érettségizős matrózinget. Amúgy meg verset ír, morfondíroz, főz-mos-tereget, hordozókendőben hordoz, mosható pelenkával vigyáz a világra (szóólj rá apádra, ha nem vigyáz a világra), gyermekeinek nevét javarészt én még soha nem hallottam,  sorolhatnám és sorolhatnám a csodabogárságokat. A lényeg, hat fia van, és szeretném megismerni:)

A másik harivera , akinek a változatosság kedvéért 4 (négy) fia van és 1 (egy lánya). Gyermekeinek nevét javarészt még soha nem hallottam, a bababörzéken úgy ismeri ki magát, mint Tarzan a dzsungelben,ráadásul mindezt egyedül, mert elvált (elváltak tőle), kiügyeskedi az ebédet, a cipőt, a ruhát, túlélő-artista.

Felmerül bennem a kérdés: az őrült nőknek mindig sok fia van? Vagy a sok fiútól őrül meg a nő? Vagy vannak lányos őrült nők? Bizti:)

4 komment

2010.04.30. 16:30 tsetten

Sünög

Címkék: gábor

Gábor szisztematikusan leszokott az artikulálásról. Másfél éves kora körül mondott tíz-tizenkét szót. Három hónapja egyetlen hangsort mond ki, mindenre, és mindent kifejezőn "nyikk". Aztán most már csak sünög. Megtanulta családi címerállatunk hangját, csücsörít és sünög. Ha akar valamit. Ha szomorú. Ha vidám. Ki érti ezt?

Amúgy mindent ért, beszélgetni lehet vele, több mondatos utasításokat tart be. (Gábor vedd fel a földről a szemetet, és menj vidd ki a szemétbe. Gábor ne rajzolj a falra, rajzolj a papírra. stb)

 

Szólj hozzá!

2010.04.30. 16:22 tsetten

Barátságok

Címkék: mikisztán

Azt sosem tudtam, hogy ilyeneket kell-e nevelni a "gyerekbe bele", hogyan kell barátkozni.

Hogy meddig bízzál, mettől ne bízzál, mennyire add át magad, stb.

Aztán arra gondoltam, ez választás kérdése, mintát lehet adni, szabályt nem, rá kell bízni.

Imre olyan mint én. Beleélős, átadós, extázisba esős, ragaszkodós, csüggedős, lelkesedős.Kardunkat és vérünket. Csupa érzelem.

Miki távolságtartó. Mérlegel. Ellenőriz. Rezelvált. Kicsit gyanakvó. Szabályt tartó. Szabályt adó. Védi magát. Enyim, tiéd.

Mindig arra gondoltam "olyan vagy, mint apád". Furcsáltam. Ha nem volt barátja, azt mondtam, "aha".

Aztán, mikor én vagy Imre hatalmas döngéssel esünk pofára, újra és újra rájövök: Miki a bölcs. Mi pedig csak vergődünk meg sodródunk. Magunkban és másokban. Még jó hogy van Mikink.

Szólj hozzá!

2010.04.30. 16:16 tsetten

Becstelenségek

Címkék: imrológia

Ma Gy tancival beszélgettünk a folyósón, elég baja van, ha nem kettő.

Gy: - Az élet tele van becstelenséggel.

Imre állt mellettünk, és megjegyezte:

     - Hát pedig azzal együtt kell élni.

Gy, és én: - ???????????

      - Mert nem lehet megszűntetni, ilyen mindig lesz, a becstelenség gyógyíthatatlan. De meg lehet tanulni ezzel élni.

Valami olyasmit akart mondani, hogy nem lehet változtatni a becstelenkedésen, de bele lehet tanulni az elviselésébe.

Aztán itthon elmesélte, hogy a tőlem születésnapjára kapott óráját mindig csúfolják az iskolában, mert nem digitális. Pedig digitális, de nem számkijelzős, hanem klasszikus óramutatós, szép számokkal, klasszikus formával, óra alakú óra, semmi extra. (Amúgy nem kis befektetés volt, szerettem volna a fiamnak maradandó ajándékot adni, valamit amit mindig magával hord tőlem)

Meséli, hogy egy ideig megpróbálta meggyőzni a többieket, hogy az egy jó óra, például vízálló. De rájött, hogy nem lehet, és nem kell.

Én örültem, hogy rájött.

És akkor még azt is mondta, hogy a többiek szerint csipszes zacskóban nyerte.

Ez fájt. Jó válogatott módon tudják alázni egymást a gyerekek. Is.

 

Szólj hozzá!

2010.04.19. 13:26 tsetten

Reklámhelye

Vegyetek pelenkatortát. Nem csak azért, mert remek ajándék, hanem azért is mert a remek Sára-szülők készítik, akiknek Sára lányukat én nagyon kedvelem.

(Fogalmam sincs hogy kell a bannert berakni a blogba, ezúton kérném fel állandó segítőtársamat Ingridet, hogy nyújtson elsősegélyt)

3 komment

2010.04.18. 21:28 tsetten

Cs-nek, kinek fia G.

Ma ültünk Cs-vel  a lopott öt percben, és azt mondta, Cs. ha G. nagy lesz, nem fogja szeretni.

Vissza kérdeztem, hogy mit mond, pedig tudtam, hogy miről beszél.  Előre húsz évre tudom, G indulatait, kételyeit, csalódásait, gyötrődéseit, gyanakvásait, düheit és rohamait. Azt is tudom, amit Cs. nem, hogy mindezeken túl, vagy mindezekkel együtt szeretni fogja. Hogy mindaz, amitől Cs. tart, és aminek Cs az oka, az mégiscsak oda vezet hozzá. G-n át, és magamon át, furcsa utak ezek, és fárasztóak, kimerítőek. Az a rémisztő tapasztalat, hogy az eltávolodás maga a közeledés, és hogy a bizonyosság megingásokból épül.  Nincs ilyen, hogy apa-fiú. Ezt nem adják és nem kapják készen. Nincsenek apa álarcok, és fiú maszkok. Cs.-nek G jutott, és G-nek Cs. Különútjai egymásnak, közeledve távolodók, távolodva közeledők.

Ritkán van film, aminél érzem, hogy ezt nagyon meg akarom nézni. Az út ilyen.

És egy kép Cs-nek, kinek fia G.

 

1 komment

2010.04.15. 21:21 tsetten

Hogy bírom?

Mondja V. hogy X betegesen retteg a teherbeeséstől, és ecseteli az életritmusát, a viszonyait, a perspektíváit. X-el mostanában nem szeretnék találkozni.

Gondolkodom, hogy én betegesen rettegtem a gyerektelenségtől. És mindig azt gondoltam, hogy egy, vagy két vagy három vagy n számú gyerek, mindegy, kell legyen az embernek elég ideje, energiája a saját és a családja életére. Hogy ez kifogás, ez a nem akarok családot ez alibi.

És megtanultam úgy írni, hogy közben csíkos harisnyát húzok a fejemre, és lóbálom a fejemen, mint egy embernagyságú plüssnyúl.

Úgy írni, hogy joghurtos poharak szörcsögnek az íróasztalon. Hogy kívülről tudjam az összes magyar rajzfilm-szinkronszínész nevét. Hogy kézzel billentyűt verjek, lábbal kisautózzak, és közben félszájjal segítsek matekházit írni. Hogy bármikor felugorjak málnaszörpöt csinálni, ajtótnyitni, rántást készíteni, ruhát teregetni. Tudok tudósítani mackónadrágban, szerkeszteni két nap nemalvás után, nem kimenni a wc-re hét órán át.

Sőt, sokáig, egészen mostanáig, azt gondoltam, hogy mindez nem számít. A tudósítós mackónadrág, a joghurtszörcs, a saját tér teljes hiánya, a málnaszörp foltos határidőnapló.

Hogy én egy n. dimenziós ember vagyok, akinek meg vannak a párhuzamos történetei, és ha X meg én szembemegyünk az utcán, vagy leülünk egymás mellé a kávézóban, akkor a fentiek mind nemszámítanak. Két nő leszünk, mindenektől függetlenül. De leginkább attól, hogy az egyik kényszeres nem családalapító, a másik szülésfüggő.

Hát hahahaha. Nem így van. Ránőlt a csíkos harisnya a fejemre. Kávéházi plüssnyúl.

Na de, a nagy büdös kérdés, hogy mi van akkor, ha már nem elég a négy végtagom? A lábbal autókázás, szájjal matekezés, aggyal írás. Van-e olyan határ, amit már nem lehet teljesíteni, olyan helyzet, amit nem lehet megszervezni.

És mégegyszer hahahaha. A pragma itt a túlélés. Minél többen vagyunk a hajón, annál fontosabb, hogy ne süllyedjünk el. Úgyhogy megrendszabályozzuk magunkat. Könyörtelenül elrakja mindenki maga után a zokniját. Megtanul vajaskenyeret kenni. Elkotródik bölcsibe. Becsomagol ellenőrzés nélkül. Önként fületmos.

És nem esünk mélydepresszióba attól, ha nem jut idő külön programok után szalatgálni. Megmondta Esterházy, a nagy család normálissá tesz.

Szólj hozzá!

2010.04.14. 08:06 tsetten

Sünfogyókúra

Ilyen, amikor az univerzum rezonál

Szólj hozzá!

2010.04.13. 11:36 tsetten

Gömbölyödik

Címkék: mikisztán

Miki apai és nagyapai öröksége most kezd láthatóvá válni, napról napra micimackósodik el. Nem nagyon,kívülálló talán észre sem veszi, de én követem, hogyan lágyulnak el a vonalai.

Eddig eszembe se jutott, hogy lehet gömbölyű gyerekem is. Nem, egyelőre nem kövér, még csak nem is túlsúlyos, de az alkatára nem lehet azt mondani, hogy kisportolt. És meg vagyok ütközve. Nem szeretném, hogy elhízzon, nem esztétikai okokból, hanem mert az bizony nem jó dolog. Se testi sem lelki szempontból. Most még nem fordít gondot a külsejére, de egy-két éven belül gátlásos kamasz lehet belőle. Jó volna már most valahogy ránevelni, hogy tudatosan mozogjon, küzdjön az alkati adottságaival együtt azért, hogy jó kondíciójú, jó felépítésű ember legyen. De Miki nem az a küzdős típus, és egyáltalán nem szeret mozogni. Ha mondom neki, hogy pocakosodsz, akkor öntudatosan rávágja, hogy tudja, és ő szeret köpcös lenni. (Égnek áll a hajam ettől az elfogadom, hogy kövérvagyok, és kövéren hírdetem a lelki békét műnyugalomtól. Honnan szedte?!) Szerintem meg nem köpcös szeret lenni, hanem lustálkodni szeret, meg csokoládét majszolni. Megegyeztünk, hogy jön velem kocogni esténként. És izgulok, hogy ez milyen lesz, még sose kocogtam együtt egy szószátyár ám de lusta sünnel. Na de majd elől járok. A jópéldával:)

7 komment

2010.04.13. 11:28 tsetten

Alma

Címkék: gábor vigyorin

Nyuszi T: - Gábor, mondjad szépen alma!

Gábor  :   - Makacsul rágja az almát és nem mondja

Imre    :   - Na de Nyuszi T, hát nem jobb enni az almát, mint mondani?

Szólj hozzá!

2010.04.13. 11:27 tsetten

Majdnem az

Imre megjegyezte (újfent), hogy a politika olyan, mint a háború, csak nem ölnek benne embert. Tud valamit.

Továbbá a Húsvét egzisztenciális dilemmája, hogy a mákos vagy a diós bejgli-e a finomabb? Ezért ahányszor evett egy dióst, annyiszor utána evett egy mákost is, és ez így egy majdnem végtelenített meditációs gyakorlattá vált a világ kettősségéről folytatott mélázásban.

Nagypéntek délután abszolút nem stílszerűen elmentünk végre a Kínaiba, ezt már hetek óta terveztük, és valami miatt mindig kudarcba fulladt. Mivel ez a nap a vakáció első napja volt, ezért megünnepeltük (ték) a szabadulást a skacok. Megtanultuk, hogy a pincérnek mindent megköszönünk, nem tesszük fel a könyökünket az asztalra, és hasonló finomságok.

Szólj hozzá!

2010.04.03. 16:57 tsetten

Van egy

másik blogkezdeményezésem, amibe sikerült 2 azaz kettő bejegyzést írni majdnem féléves pályafutása során, de a másodikat véletlenül fellövés előtt töröltem, úgyhogy igazából 1 bejegyzés van rajta. Na de mától, most hogy a grafomániámat érzem visszatérni kezelésbe veszem. Ha itt nem írok, akkor ott tán. Vagy ott se. Lehet, hogy éppen Glazser paszíroz ki egy be nem tartott határidőt belőlem, vagy Bandi, vagy Sali, vagy Zsófi, és sorolhatnám a magyar sajtó sok sok nevét, akiknek sose tudok időben.

Szólj hozzá!

2010.04.03. 15:03 tsetten

Feltámadt

Címkék: anyu

Nagyon nehéz hetünk volt, sok szempontból, és én nehezen bírtam. Aztán tegnap délután Cs. ribizlit, málnát, mogyorót és orgonát ültetett. És ahogy ásott, ahogy fordította ki a földből a megcsontosodott, elnehezült agyagdarabokat magyarázott. Minden ásó nyommal könnyebb lett valahogy, szemben fényesült az erdő. Színes lett a hétközben elfeketült világ. Néztem  Cs hátát, néztem, ahogy az izmai dolgoznak, ahogy hajol, ahogy emel. Sosem hittem, hogy látszik az erő, pedig most láttam. Amikor az ember elgyengül, amikor már nem hisz, akkor jön valami húsvét.  

Mire az összes bokor meglelte a helyét én is úgy megkönnyültem. Arra gondoltam közben, hogy a bokrokon termő gyümölcs ízén érezni fogom a szavait, ezt a hetet, és azt amivé Cs. tett, most és az elmúlt hat év alatt. Arra gondoltam, hogy ezekkel a növényekkel elültettünk valamit, és az hamarosan szárba fog szökni.

Szólj hozzá!

2010.03.31. 19:38 tsetten

Múljon el tőlem

ez a keserű pohár. kérem.

3 komment

süti beállítások módosítása