Pénteken Gáborral voltam gyógytornán, vagy fejlesztő tornán, vagy mi a szöszön. Találtunk a város határában egy hihetetlenül klassz helyet: a Gecse Dániel Alapítványt. (De jó, most látom, hogy Gecse Dániel alapította anno domini az "emberszereteti alapítványt" :)) ). Egy gyönyörűséges villa Marosvásárhely határában, Szászrégen felé, igazi gyerekparadicsom. Vannak tornatermek, foglalkoztató műhelyek. Ez itt a helyi korai fejlesztő központ.
Szóval elbaktattunk ide Gáborbaráttal egy remek pedagógushoz, nom du nom Enikőhöz, aki leellenőrizte a fiatalember ízületeit, izmait. Alapvetően mindent rendben talált, kivéve, hogy kissé joboldalas Gábor, mert én nagyon suppintottfejű mama, mindig ugyanúgy fektettem a kiságyba, mindig csak jobbról láthatott engem, úgyhogy a gyerek csak jobbra néz. Kicsit gyengének bizonyult még a nyaka és a fejtartása is, úgyhogy most azt kell edzük.
Hétfőn pedig jelentkeztünk a helyi PIC-en Gábor neonatológusánál, a rendes kéthavi generáloztatáson, állapot felmérésen. Ő is végigbogarászta a pacienst, és ugyanarra a következtetésre jutott, mint Enikő, úgyhogy most gyúrunk ezerrel.
Egyébként megint és sokadszorra bebizonyította Gé, hogy milyen hihetetlen önfegyelme van, mennyire strapabíró és türelmes. Vasárnap Gergőnél születésnapoztunk, egész délután zok szó nélkül bírta a bulit, aztán kibírta, hogy este ő legyen az utolsó, akit lefektetek, kibírta amíg Péter anyukájával még negyven percet beszéltünk (halaszthatatlan iskolai dolgok) telefonon. Este tíz után guritottam ágyba, mosolyogva aludt el. Hétfőn egész nap rohangáltunk bankból ki, bankból be, korház, körzeti rendelő, iskola stb stb. Reggel 8-tól délután 4-ig úton voltunk, nem mellesleg délben megkapta a féléves oltását. Bírta, sírás nélkül, mosolyogva. Hihetetlen fazon.
Hozzászólások