Imre és Matyi már hónapok óta játszik egy véget nem érő fantáziajátékot, amibe időnként Miki és Gergő barátunk is bekapcsolódik. Az a neve, hogy "birodalmas", és arról szól, hogy belakják a galaxisok sok sok bolygóját, különböző lényeket találnak ki, bolygóközi történeteket. Laza kis univerzális képzelődés.

A birodalmast úgy játszák az érintettek, hogy le fel járnak az udvaron, mint Arisztotelész és tanítványai, szóval peripatetikus szabályok szerint. Halkan duruzsolva cserélik az eszmét az intergalaktikus ügyekről (tavaly hangzott el az klasszikus mondat "az én bolygómon úgy mondják a körtének, hogy hörte"), és hozzá a Csillagok háborújának, az Űrszekereknek és egyébb scifi filmeknek az aláfestő zenéjét dudorásszák. Túturuttútúútutúúú - ez hallatszik folyamatosan a portánkon.

Gábor első lépése a galaxisok felé az volt, amikor megtanulta ezt az űrzajt dudorászni, ha magában van, akkor is azt énekli, amit a fiúk.

Második - nem önkéntes - lépése az volt, amikor Matyi és Imre rájött, hogy a babakocsija tulajdonképpen egy szuperszónikus űrjárgány, és Gábor egy babatestbe zárt galaxisokon felüli hatalom birtokosa. Ártatlan külseje iszonyatos erőket rejt. A felismerés óta a kertben bóklászó űrkalandorok versengve tolják magukkal az univerzum urát, aki egy C kategóriás babakocsinak álcázott lezerüberszuper járgányban üldögél és csendben gondolkodik azon, mi legyen a világ sorsa