Ahhoz, hogy elmagyarázzam, hogyan látja Imre, vagy hogyan látom én a számok-arányok-formák világát mindenkit meg kellene szépen kérjek, hogy lépjen be velünk Tükörországba. De legalábbis próbálja elképzelni, milyen lehet egy tejesdoboz belülről, egy kifordított bundakesztyű, fejjel lefele összerakott puzzle, egy tükörképből nézett fotó. Minden logikus, és mindenben rendszer van, de minden rendszer mögött ott leselkedik a többé-kevésbbé uralható káosz. Hát valahogy ilyen otthonosan idegen világ a matematika, eszembe jut erről a viszonyrendszerről egy aspergeres napló idézete: "izgalmas zűrzavar riasztó csűr-csavar, ez a kertekkel teli gyom, kulcshoz az ajtó, lefolyóval telt edényhalom, hüvellyel teli borsó, közelgő távolodó, én vagyok".
Imre jól számol, szoroz és oszt. Néha lassabban és bizonytalanabbul, néha gyorsabban és biztosabban. Nem ő az osztály jó matekosa, de nem is ő az elrettentő példa. Sokszor él át kudarcokat, mégis szereti a matekot. Amúgy is, most abban a periódusban van, amikor bizonyítani akar önmagának is, másoknak is. Így aztán, amikor bejelentették, hogy jön a Kenguru matematika verseny (és őt külön nem küldték), akkor gondolkodás és kétely nélkül benevezett.
Megvettük a Kenguru példatárat, és délutánonként edzünk rá. Nem tudom, hogy jót teszek-e azzal a gyereknek, hogy elengedem-odaküldöm, mert egyértelmű, hogy ezt a babérmezőt nem neki vetették el. Viszont a példákat szereti oldani, jól elfilozofál rajtuk. És különösebben nem is gyúr az elérhetetlen győzelemre. Egyszerűen oda akar menni és megnézni, hogy milyen. Ő is vinni akarja a kihegyezett ceruzáit, a kis motyóját, lesz ami lesz alapon. Miki is menni fog, és ő, ha csak el nem linkeskedi, biztosan összekalapál magának valamit, hiszen neki aztá nincs kifordított kesztyű, meg táncot járó számoszlop.
Tegnap este egy órát gondolkoztunk egy pofonegyszerű példán, amit Csaba (szintén nem matematikai reflexeiről híres), két falat rántotta között megoldott: Béla 2002 január 1-én született. Egy évvel és 1 nappal nagyobb mint Peti, mikor született Peti? És akkor Imre elkezdett filozofálni, hogy január 1 az egy furcsa nap, mert dec 31-ről jan 1-re virradóra egy egész évet ugrik a naptár. És hogy ez a beugratós ebben a példában, és vigyázzunk! És csűrtük és csavartuk az esztendőugrást, a Gergely-naptárt, minden féle elméletet kidolgoztunk, végül alapul vettünk egy nemszökőévet amely ugye 365 napos, és rájöttünk, hogy Peti pont 366 nappal fiatalabb mint a bátyja, és így jutottunk el a helyes megoldásig, azzal a zárójeles megjegyzéssel a példatár készítőinek, hogy mi van akkor, ha épp szökőév van? Mert akkor ugye 367 nap van a fiatalemberek között. Szóval nem hagytuk magunkat.
És akkor jött Csaba (rántottával az arcában) és benyögte, hogy Peti 2003 január 2-án született, és eszébe se jutott az évváltás, a szökőévek, a január 1. és dec 31 közötti mágikus összefüggések. És neki volt igaza.
De mi lesz a matekversenyünkkel?
Hozzászólások