Vagy szomorú tavasz.

Ezúton kell minden kedves kommentelőtől, valamint hozzám levélben fordulótól (és választ nem kapótól) bocsánatot kérnem. Egyszerűen az elmúlt napokban, hetekben nem bírtam írni, válaszolni. Nem, semmi különös nem történt, csak sok volt. Vagy hideg. VAgy hosszú. Vagy nehéz. Tudjafene.

És nem elég, hogy minden úgy dől rá az emberre, egyszerre, hogy nem lehet elsunnyogni, úgy tenni, mintha nem is lenne semmi gáz. Mert mindenkire jól rá van dőlve egy jéghegy. És ettől ideges, rosszkedvű, és siránkozó mindenki. És ezt már végkép nem bírom. Ezt a nagy kollektív padlóra tapadást.

Úgyhogy elhatároztam, hogy gatyába rázom magam.Jópéldával járok elől:)

Nincs jajderossznekem. Meg nincs idegesség. Meg miért pont velünk. Meg bezzeg másnak. Nincs.

A csendszünet ideje alatt jól megfogtam a saját, kb öt centis hajamat és kirángattam magam a naagy, hideg, hosszú és nehéz slamasztikából.

Ime.

És bocsi mindenkitől, akire az elmúlt napokban még csak egy lehelletnyi rosszkedvet sem akartam rászusszantani. És ezért nem írtam, és nem válaszoltam.