Nekem gyerekkoromban a legszebb emlékeim közé tartozott a március 15. Még abból az időből, amikor fővesztés terhe mellett titokban kellett elővenni a kokárdát. Meg akkorból, amikor elénekeltük játékból, gyerekként a nagyszüleim háza előtt,  7 évesen (1983-ban) , a Kossuth-nótát, csak úgy zengett a kisváros, meg is állt azonnal egy nagy fekete autó a kapu előtt. Akkoriban ez ugye, így ment.

Na mármost szeretném, ha a gyerekeimnek is ilyen fontos lenne ez az ünnep. Ha márciusra gondolnának, akkor ez az ünnep jutna eszükbe. Lennének pozitív asszociációik az olyan szavakra, mint szabadság. A testvériségről és az egyenlőségről nem is beszélve. Belekamaszodnának kicsit a forradalomba. A kokárdát dísznek és nem hadüzenetnek tekintenék.

Az első kokárdás élményeim óta a március, a március 15 is bekoszolódott, a kokárdák jól elrongyolódtak. Nem is mondok erről többet semmit, nem is kell magyarázni.

Viszont elhatároztam, hogy megtisztítom Imrééknek ezt az ünnepet. Igenis megpróbálom nekik elmondani az egész forradalom-mesét tisztán, frissen, márciusan.

Kicsit gondolkodtam, hogy hogy is ünnepeljünk. Menjünk be mi is a városba az obligált politikai ünnepre? Isten őrizz. Keresünk inkább valami jó márciusi helyszínt, tetten érjük a hely szellemét. Itt lakunk Segesvár szomszédságában, elmehetnénk a helyszínre, ahol eltűnt Petőfi. Nade halálra emlékezéssel mégse lehet újjászületést ünnepelni.

Aztán elérhető távolságra van tőlünk Piski, ahol ugye az erdélyi csapatok győzedelmeskedtek Bem zászlói alatt. De sajnos Piski nem túl barátságos hely két forradalmi hevületre készülő ebattának (plussz a forradalmiságtól fényévekre lévő meditatív yangsi öccsüknek). Csak az tudja, mi is történt azon a magára maradt mezőn, aki igazán beavatott.

Úgyhogy úgy döntöttem március 15-ét Szatmáron, Nyuszimamánál ünnepeljük. És az ünnep reggelén elmegyünk Erdődre, oda ahol Petőfi és Szendrei Júlia szerelme tobzódott. Erdődön van igazi várrom, és Erdőd az én kamasz március 15-im helyszíne is. Erdődről már látszanak a mármarosi hegyek, de látszik a szatmári sík is. És látszanak még Petőfi és Szendrei Júlia nyomai.

Úgyhogy a hétvégén időutazunk. És igenis lesz egy szeretni való március 15-énk. Ez ám a teljesítmény!