Húztam ezzel a bejegyzéssel az időt, mert az a jelenség állt elő, amikor túl sok mindent kéne leírni, és inkább hallgat az ember. Amúgy is féltem a Gábor születésnapjától, mert azon az egy évvel ezelőtti hétfői reggelen, amikor hirtelen gyorsasággal megszületett, rögtön arra gondoltam, hogy mindig rossz érzés lesz ez a nap. A Gábor miatti szorongás fog megmaradni és nem az öröm. Az utóbbi hónapokban azt figyeltem meg magamon, hogy szinte rituálisan újra éltem a terhességet. Tudtam, hogy egy évvel korábban mikor jártam a 12., a 15., a 21., a 24., a 27. héten (ezeken a heteken történt valami fontos). Furcsa ez, ahogy az ember lehetőséget teremt magának az öröm ismétlődésére, vagy a rossz érzések korrekciójára. Tényleg olyan volt ez a preszülinapi időszak, mint egy második terhesség. Június utolsó hetében egészen furcsa érzéki élményeim is voltak: hirtelen éreztem annak a fertőtlenítőnek az illatát, amivel fertőtlenítettem magam, mielőtt benyúltam az inkubátorba. Vagy látni véltem a koraszülött osztály fényeit. Azt terveztem, hogy majd az adott napon bemegyünk a korházba, és végigjárunk mindent, hogy megmutassuk "azért is itt vagyunk". De aztán eszembe jutottak a sorstársak, és azok a koraszülöttek, akik most vannak ugyanazokban az inkubátorokban. Elment a kedvem ettől a stációjárástól.

És érdekes módon június 30-án reggel nem volt se szomorúság, se szorongás, se semmi. Azt hiszem kiéltem magamból mindent, és maradt az, ami jó.

A szülinapi bulit már szombaton, 28-án megtartottuk, igazi kertiparti keretében. Nagyszerű volt, kivéve, hogy néhány nagyon fontos barátunk (OtiZonga, Etelka és a Gábor születésénél majdnem tanú Zsuzsa) nem jött el, nem tudtam utolérni őket. Remélem, hogy a napokban sikerül velük is összeülni egy szeánszra. A kortársak közül eljött Gréta és Ákos, utóbbi Kolozsvárról utazott, ezúton is köszi a szülőknek Rékának és Sipikének. Még nem nagyon tudtak egymással játszani a fickók, de az nagyon vicces volt, ahogy ezek az 1-2 év közötti cserebogarak ellepték a kertet. Gábor még a homokból is jól belakmározott, úgyhogy előljártunk jópéldával. És aztán itt volt minden minden kedves ember: Nyuszimama és Nyuszitata a tortájával, Czuczka mindkét Gábor által csodált és bújott kebelével, Árpi a mosolyával és a buszos történeteivel, Ildi és Werner (Gréta szülei), akik nem győztek futni a cserebogarak után, Gábor a Nagy, aki professzionálisan tudott rajzfilmet nézni az ebattákkal, Gáborné Ildi aki kicsit félrelépett a mi Gáborunkkal, mert a babaszag ugye, az ellenállhatatlan. És itt volt Olga néni is a szomszédból, akitől gyönyörű autósülést és Gáborméretű Mackót kapott a fickó, hát szóhoz nem jutottunk. Ahogy nem jutottunk szóhoz a Vakondos könyvtől (azóta felét G. megette), a pisor tükörtojásos kisautótól, a szekéren húzható építőkocka-készlettől és a homokevéshez elengedhetetlenül szükséges professzionális homokozófelszereléstől. Köszönet mindenkinek, aki itt volt, aki mailben, telefonon vagy bioenergia révén velünk volt:). Most is rájöttem, hogy Gábor azért ilyen, amilyen mert ilyen fantasztikus csapatmunka révén született és fejlődött. Ezért is köszönjük mindenkinek Gáborunkat, aki a családjának és barátainak köszönhetően olyan kedves és nyugodt és jólelkű, amilyen:)