Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2009.09.13. 15:36 tsetten

A balesetekről

Érdekes vita bontakozott ki egy blogon a gyerekbalesetekről (annak kapcsán, ami a nyáron egy magyarországi vizes szabadidőközpontban történt). Kár, hogy a vitát már nem tudom belinkelni, időközben bezárt a blog. Így most ide írom le, hogy a nyáron figyeltem meg a strandon, hogy nem kell hozzá emberi mulasztás, különleges környezet ahhoz, hogy pillanatok alatt bekövetkezzen a tragédia. Tömegben nincs az a gondos szülő, aki folyamatosan tudna vigyázni a gyerekére, pláne, ha több van neki. Ráadásul tömegben az embernek romlik a koncentráló képessége, sok az inger, tulajdonképpen nem is értem, hogy nem történik naponta valami borzalom.

A konkrétum meg az, hogy egy hete a Somos tetőn voltam tanúja egy majdnem tragédiával végződő esetnek. Van az EU-komform hiperszuperbiztonságos, ultramodern, gumipadlós, ütésgátlós, védőfelszereléses, lekerekített, szálkamentes játszótéren egy paraván. Olyan, ami mögé ha odaállsz, és kinézel az erre kialakított lyukon, mintha álruhát vennél fel. Csak az arcod látszik, és a paravánra festett jelmez. Na és játszott előttem egy 2 év körüli gyerek az anyukájával. A gyerek kidugta a fejét a lyukon, és mi hátulról láttuk, hogy kalimpál a lábával. Nevettünk is. Mindaddig, amíg jött egy pasi, és nem közölte, hogy a gyerek fulladozik, elől látszik az arcán (amit mi a paraván miatt nem láttunk), hogy nem kap levegőt. Odarohantunk, a mama térdelt a paraván előtt, de tehetetlen volt. A pasi, aki észrevette a balesetet, hátulról próbálta kihúzni a kisfiút, de beszorult a feje. Egyre jobban vergődött. Én észre vettem, hoyg a kezét is bedugta a lyukon, azért szorult be a feje. Valahogy kifejtettem a kezét, de még mindig nem tudtuk kihúzni a gyereket. Az édesanyja, érthető módon pánikba volt esve, csak térdelt a földön. Végül a férfi megfogta a kisfiút hátulról, és kirántotta, miközben az anyuka sírt és jajgatott, hogy megsérül a feje. Pillanatokon belül múlt, hogy ne a szemünk láttára történjen valami visszafordíthatatlan. Sértetlenül mentek haza, nem is tudom, min múlott.

Mindezt csak azért írom le, magamnak is, hogy mindig, mindenhol történthet valami. És hogy nem lehet eléggé vigyázni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr611379132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása