Nagyon nehéz hetünk volt, sok szempontból, és én nehezen bírtam. Aztán tegnap délután Cs. ribizlit, málnát, mogyorót és orgonát ültetett. És ahogy ásott, ahogy fordította ki a földből a megcsontosodott, elnehezült agyagdarabokat magyarázott. Minden ásó nyommal könnyebb lett valahogy, szemben fényesült az erdő. Színes lett a hétközben elfeketült világ. Néztem Cs hátát, néztem, ahogy az izmai dolgoznak, ahogy hajol, ahogy emel. Sosem hittem, hogy látszik az erő, pedig most láttam. Amikor az ember elgyengül, amikor már nem hisz, akkor jön valami húsvét.
Mire az összes bokor meglelte a helyét én is úgy megkönnyültem. Arra gondoltam közben, hogy a bokrokon termő gyümölcs ízén érezni fogom a szavait, ezt a hetet, és azt amivé Cs. tett, most és az elmúlt hat év alatt. Arra gondoltam, hogy ezekkel a növényekkel elültettünk valamit, és az hamarosan szárba fog szökni.
Hozzászólások