Tegnap felhívott Nyuszimama, hogy elmondja: azt olvasta, hogy a kiságyban túl csendesen nézelődő babák jelentős része csecsemőkori depresszióban szenved. Ez szíven ütött, hiszen Gáborral kapcsolatban folyton az a problémám, hogy túl csendes. Sose követeli ki magának a figyelmet, nem panaszkodik, nem dolgozik azon, hogy középpontban legyen. A napokban aztán rájöttem, hogyha ölbe veszem, játszom vele, akkor viszont nagyon hálás, sokat nevet. Egyszerűen ilyen, nem szabad várnom, hogy ő kezdeményezzen, mert még a végén az lesz, hogy túl sokat van egyedül.
Elég nehéz szembenézni a gyerekek rosszkedvével, mert maguktól nagyon ritkán lesznek rosszkedvűek. És az ember előbb utóbb be kell ismerje, hogy szülőként okoz csalódást a gyerekeinek. Én is sokszor vagyok türelmetlen, hirtelen haragú velük, vagy egyszerűen nem is velük, csak a környezetüket töltöm fel ingerültséggel. Amit persze ők azonnal megéreznek és átéreznek. Ha túl sok ilyen rosszkedvű-ideges időszak torlódik fel, akkor ez lerakódik bennük, mint az ólom. Vagy két ilyen periódust is átéltünk, ami után megjegyezték, hogy "anyu mostanában milyen ideges vagy", és hogy mi minden volt bennük emögött a megállapítás mögött fel sem tudom mérni. A megfontolandó az, hogy én tudom, hogy ezeknek az ideges, feszült szakaszoknak belátható időn belül vége lesz. Ők viszont nem tudják, sem azt, hogy miért kezdődött, sem azt, hogy meddig tart. Számukra ezért is félelmetesebb és nehezen kezelhető. Azt sem akarom, hogy eltagadjam a gondjaimat, hiszen ez is egy olyan kényszerhelyzet lenne, aminek az őszintétlenségét hamar átéreznék. Kell valami áthidaló megoldás, amellyel kezelhetővé lehet tenni az én - szülő - feszültségeit. És ami mégfontosabb sokkal érzékenyebben kell felismerni a gyerekek feszültségeit. Ha egy gyerek sír, nyűgös, gyakran legyintenek, hogy ez már csak ilyen, ilyen a sírós gyerek. Meg vagyok győződve, hogy a diszkomfort érzet nem a gyerekek mindennapjainak a sajátja, hogy kulcsa kell legyen minden rosszkedvnek. És hogy sokkal kevesebb kedélybeteg felnőtt lenne, ha a gyerekek rosszkedvét a megfelelő pillanatban, a megfelelő módon komolyan vennék.
Hozzászólások