Gábor 2 kg volt, amikor született, és 1.8 kg volt az intenzív osztályon, mikor visszaesett a súlya. Négy hónap alatt több, mint 5 kg. hízott, most elrúgta a 7 kilót. Mondhatnám, hogy kitelt, meghurkásodott, megnyúlt, pofát rakott. És ugyan így, számokba szedve, elmesélhetném Imre és Miklós történetét. A kis bumfordi medve-Imréből egyre nyulánkabb, hosszú ujjú, széles vállú fiatal fiúvá kezd lenni. Miki még lobogtatja a füleit ugyan, de a tekintetében már sokszor ott van valami különös fény, valami nagy Miklósos pillantás. Gábor lábát, amikor még fele akkora volt, mint a legkisebbik ujjam sokan a kezükbe vették: ebből lesz a 43-as férfitalp. Hova lesznek ezek a lények, akiknek most látszanak? Gábor babaarca? Miklós és Imre gyerek-pofija? Átalakul az izomzatuk, megváltozik az arcélük, a mimikájuk. Az én gyerekeim lesznek, felnőtt férfiak. Lesznek férfi barátaik, akikkel kezet ráznak. És nem fog eszébe jutni senkinek, milyen volt, amikor először levágtam a körmük. Jönnek nők, akik szeretni fogják őket, és símogatni. És nem tudja senki, milyen volt, amikor először a hasamra tették őket. Öreg emberek is lesznek, nagyon szeretném, ha nagyon öreg emberekké is lennének majd. És senkinek sem jut eszébe, hogy milyen volt rajtuk a magzatmáz. Mostanában így nézem az öregeket az utcán, "visszafelé". Látom kisimulni az arcukat, visszanőni a fogaikat, látom magamelőtt a romló test honnan indult.
Imre még nem kamaszodik, de a kamaszkor fel-fel villan. Egy-egy gesztus, hanglejtés. Már sejlik, milyenné felnőtté lesz, és még látszik milyen csecsemő volt. Különös életkor:)
Hozzászólások