Pénteken sok minden történt. Matyinak szülinapja volt, Imre és Miki ott harcolta le a szomszédék házát. Mi pedig Gáborral és sokat fogjuk még emlegetni szomszéd Olganénivel elmentünk Nádas Péter író-olvasó találkozóra.
A színházművészeti főiskolán volt a randi, nem kis feltűnést keltettünk az enyhén punk Gáborral, aki a Frédéric mon mouton ünnepi pulóverében lépett fel. Természetesen csak a második sorban találtunk helyet és a környezetünk visszafojtva figyelte végig, hogy mikor csinál valami nagyon neveletlen dolgot a kiscsákó.
De nem csinált semmi neveletlenséget. Elkerekedett szemmel hallgatta Nádast, aki a halálközeli élményéről mesélt, arról, hogy milyen amikor az ember meghalás közben újraéli a születést, a valamifelé való igyekvést, amikor a gondolatai inkább érzetek, mint fogalmak, és egyszerre beláthatóak. Egészen alámerült ebben a prefogalmi, egészen érzéki létben Nádas, úgyhogy Gábor és közte egyetlen nagy különbség maradt csupán: nem Frédéric mon mouton-os pulcsiban, hanem fekete ingben-zakóban lépett fel. Gábor annyira beleélte magát az előadásba, hogy félúton elkezdett heőzni, de Luca Zodárjával ellentétben Nádas Péter nem heőzött vissza. Viszont leszólt a színpadról, hogy "jé egy gyerek", és valószínűleg ez lesz az a történelmi esemény, amikor N.P. észrevett egy gyereket.
Az amúgy nagyon tartalmas Láng Zsolt - Nádas Péter est végén a körülöttünk lévők nem csupán tapsban törtek ki, de fel is kiáltottak, hogy "kibírta" (mármint Gábor), és ebből rögtön levontam a következtetést, hogy milyen messze vagyunk még azoktól a közepesen fejlett civilizációktól, amelyekben a gyerekkel együtt való létezés természetes és elfogadott. Errefelé még illik a gyereket jól eldugni, és addig elő se venni, amíg be nem jut valamely nevesebb egyetemre, mikor is teljesen jól tudja álcázni, hogy valaha gyerek is volt. Na de mi lázadni fogunk, és Gábort bevezetjük a nagyon kis helyi highsocietybe.
(nagyon halkan jegyzem meg, hogy a csend érdekében Gábor kétszer is szopott a Nádas előadás alatt, nem tudom ez mennyire fér bele az újragondolt testképbe és kultúra etikettjébe. de hát ez most már maradjon nyitott dilemma.)
Hozzászólások