Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2008.12.14. 23:21 tsetten

After parti

Ó, köszönjük köszönjük az érdeklődést kedves Dávidanyu, Kata és többi aggódók: a bulit túléltük! Pénteken délben mondjuk még tele voltam kételyekkel, hogy hogy is lehet ezt túlélni, mert dolgozni kellett, takarítani-előkészülni alig-alig volt idő. Meg aztán azt hiszem ez az én adrenalin-betegségem is: utolsó percben megmozgatni hegyeket. Hát bizony megmozgattam itt a K2-est, eltűntettem a Csaba szobájából a többéjszakás molyolások nyomait, könyv és jegyzethegyeket, ásványvizes palackokat, a ki tudja mi okból szétszedett és aztán festőien szerte-szét hagyott számítógép tetemeket, és kedvenc ingeinek tucatjait, amelyeket szeret előkészítés címén szanaszét hagyni az ágyán-székén. Felcsipegettem az Imre szobájában az építőkockákat, hajóelemeket, a miniatür flotta darabjait, kártyákat, katonákat, mütyürkészletet. Miki a rendesebb fazon, nála nem volt ilyen nagyobb beavatkozás, talán ennek is köszönhető, hogy 4-re, mire szálingózni kezdtek a vendégek elfogadható pofája volt a lakásnak. 

A bulira tisztességgel eljött Imréék osztályából majdnem mindenki. Miki osztálya eleve kisebb, és nem is jött el, csak a kemény mag (emiatt Miki kicsit meg is sértődött). Rögtön ki is alakult a másodikosok kontra harmadikosok konfliktus. A másodikosok rajzfilmet akartak nézni a moziszobának kinevezett Csaba szobában. A harmadikosok viszont ugyanitt zenestúdiót akartak berendezni. Végül a másodikosok győztek azzal a feltétellel, hogy a rajzfilm lejárta után átadják a terepet. Mindeközben .. a harmadikosok között dúltak az érzelmi háborúk. Egyrészt Nóra és Blanka barátsága élt meg több felvonásos drámát. Nóra úgy érezte, hogy Blanka nem veszi elég komolyan a barátnőséget, Blanka pedig azt sérelmezte, hogy hiába bizonyít. Kettőjüknek drukkolt az egész osztály, különböző csoportok alakultak, Nóra- és Blanka pártiak. Voltak szónokok, akik a barátság fontosságáról tartottak előadást, renitens fiúk röhögtek az egészen, a lányok hülyék főleg a Tamás-Gábor-Zsolt uralta Imre szobában. Összesítve ez a buli a harmadikosok részéről egészen más volt már, mint a tavalyi, nem egyszerűen egy közös délutáni dühöngés, hanem valamiféle társas cselekvés egy idegen környezetben, amikoris próbára tették egymást, mindenki valami más arcát mutatta (Eszter flitteres sminkel jött!),  kínálgatták egymást üditővel, sütivel (Tamás szerint lányoké az elsőbbség).  Persze, amikor előkerült a Bayer Gábor által hozott ananász, akkor a másodikosok és a harmadikosok fegyelmezett sorba szerveződtek és szépen kivárta mindeki, amíg megkapta a maga gyümölcsszeletét, és békésen csámcsogott a nagyszobában az egész díszes bálozó közönség. 

A nagyon nagyon jóleső dolog az volt, hogy itt volt Hajnal tanító néni is, főleg énGáboromat ringatta (kiszámoltuk, hogy hat év múlva az ő tanítványa lesz), beszélgettünk is, és kellő pillanatban kezelte a ki- kirobbanó (de nem túl súlyos)  konfliktusokat.

A buli végén mindenki nagyon megelégedetten távozott, többen mondták az időközben megérkező szülőknek, hogy "jó kis buli volt", és megegyeztünk abban, hogy nyáron, ha majd lehet sátorozni és tábortüzezni, akkor szervezünk a kertben egy laza kis kerti sátorozást,  kinti dühöngést. 

Én pedig levontam a következtetést, hogy mégiscsak így volt az igazi, itthon vendégül látni a gyerekeket, mert élmény volt nekik, hogy hazai környezetben találkoznak egymással, élmény volt az "elmegyünk hozzátok", és kibírható volt a tömeg is. A maszatos mancsnyomokat pedig a lépcsőházban a falon úgy fogom fel, mint szuvenírt, mint egy kedves jelét a múló időnek, végülis ennyi kis apró mancsot hogy is lehetne montírozni a falra, ha nem lenne ennyi kedves kis  barátunk, akik önzetlenül itthagyják az egyedi, különberjáratú kézlenyomatukat? Senkinek nincs ennyire egyedi tapétája!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr60825315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása