Szia! Szirkáéktól keveredtem ide. Teljesen egyet értek veled és csatlakozom a bojkotthoz. Az utóbbi idöben amúgy is egyre ritkábban néztem be oda, mert unalmasak a témák, fárasztóak a törzskommentelök hozzászólásai, ráadásul lassan és biztosan mindenkit kiutálnak, akinek más a véleménye, mint nekik. A színvonal már kezd a béka feneke alá süllyedni ott. Ildi

@ildisz: szégyeld nagyon magad!!! Szerintem nem vagy tudatában annak amit mondassz, és csak dobálózól a szavakkal.

Ezúton jelzem, hogy a Szirka blogra vonatkozó kommenteket nem engedem be, mert ez a blog nem erről szól. (És amúgy sem értek egyet azzal, hogy darabokra szedjék egymást a bloggerek, akinek nem tetszik egy felület, az nem kattint oda, elég egyszerű.) Ide a Poronty pro és kontra jöhet, ha jön.

Szerintem a P megfelel annak, ami: egy bulvárlap rovata. Amennyire nyomon tudtam követni a fejlődését, a jelenlegi írógárdája az eddigi legjobb. Az pedig, hogy a törzskommentelők minden más véleményűt kiutálnak, nagyon naiv feltételezés, mert a P-nál a nagy fluktuáció nem azért van, mert "a régiek" kiutálják "az újakat", hanem mert sokan "kinőnek" belőle, megunják stb. Ha megnézzük az első két évben íródott kommenteket, az akkori kommentelők szinte teljesen eltűntek. Most akkor hogy is van a törzskommentelős-kiutálós dologgal?

(csetten, ezt nem szükséges kitenned, csak neked szól: bocs az előző kommentemért, nem volt világos számomra, hogy a másik blogról nem lehet véleményt mondani. És bár nem értek egyet a döntéseddel (én nem kattintok oda, a betörő viszont igen, mert kiválóan meg lehet nézni, hogy mit lehet ellopni a lakásból - ezért veszélyes az ilyen nyilvánosság, nem a gyerek pucér feneke miatt), tiszteletben tartom.)

Én ez a kommentelés-szociológiát nem követem. Én csak azt látom, hogy a Porontyon kontroll nélkül köszön vissza az ami megtölti a baba-fórumokat, lehetőleg minél konfliktusosabbra hangszerelve. És ez nem a "porontyról" szól, hanem azokról a közkézen forgó szerepekről, beidegződésekről, általánosításokról, közhelyekről ami a mai magyar társadalomban a gyerekvállaláshoz kapcsolódik. Nem informatív, nincs semmi olyan érték benne, ami egy gyakorló szülőnek fontos lehet. És mondom, ez még nem lenne baj, csak ne törne ki folyton a balhé. De állandóan.

tsetten,
bocs, hogy itt kötözködök, de szerintem a megfejtés ott van, hogy ez elsősorban egy bulvárlap rovata. Abban egyetértek veled, hogy sok szempontból leképezi a közhelyeket, általánosításokat stb., és bár gyerektelenként nyilván nehéz ezt megítélnem, de szerintem vannak benne informatív cikkek is, leginkább az utóbbi pár hónaptól számítva. Egyébként van egy nemrég indult, kifejezetten nem bulváros lap is, a Gyermekévek.
www.gyermekevek.hu/

Hozzátenném azt is a leképeződéshez, hogy van benne igazság, de azért ne felejtsük el azt sem, hogy ijesztően sok ember jár feszültséget levezetni a netre. Nemcsak a P-ra, hanem úgy általában. Volt már arra példa, hogy a legártalmatlanabb cikkből lett akkora hajtépés, hogy csak kapkodtam a fejemet. Ami a bojkottodat illeti: te magad írtad, hogy akinek nem tetszik egy felület, az nem kattint oda. De akkor minek bojkottot hirdetni? :)

Az a gondom, hogy én úgy érzem, a Poronty ráhajt a feszültségekre, és kihasználja azokat. Elég hülyeség hangzik el az nlc fórumán, a babaneten meg tudja a bánat még hány fórumon, ezt a hülyeséget még csatornázni is... hát ehhez se fantázia, se különösebb energiabefektetés nem kell. Őszintén nem csak a Porontyból van elegem, hanem a Nők Lapjából, a Kismamából, a TV2 Babavilágjából. A babakocsimárkákról, a babatáp fajtákról szóló vitákból, a bújtatott és kevésbé bújtatott hírdetésekből, a szülés utáni szépülést akciósan ígérő plasztikai sebészetből. Úgy érzem, hogy van egy piócahad, aki abból él, hogy én, meg még néhány eszement gyereketcsinál. Már annyira felerősödött bennem ez az undor, hogy el nem tudom mondani.

Ja, és a bojkott az arról szól, hogy már x helyen olvastam, hogy "kiborítottak a Porontyon". És már annyiszor elmondtam, h az istenért, ne figyeljenek erre oda, hagyják már ezeket a hülye hajtépéseket, de senki se vette komolyan. És leírtam most, elsősorban a magam megnyugtatására, hogy fúj.

Kedves tsetten! Elismerve, hogy sok mindenben igazad van, erős leegyszerűsítésnek érzem a társadalom ramaty állapotát egy az egyben a média - és ezen belül különösen a bulvársajtó - nyakába varrni. Márpedig a Poronty bulvársajtó. Én viszonylag régóta olvasom a Porontyot, bár kommentelni nem szoktam , de szerintem a zavart paradox módon éppen az okozza, hogy a Poronty igyekszik feszegetni a bulvársajtó határait és színvonalas cikkeket IS közölni, ettől aztán mindenki a szakmaiságot kéri rajta számon úgy általában, pedig a Poronty attól még bulvársajtó, hogy azon belül igyekszik jól csinálni. A bojkott szerintem is fából vaskarika, mert aki bulvárra (is) vágyik azt úgysem érdekli a bojkottod, akinek meg nem tetszik a bulvár, azt úgysem érdekli a Poronty. Sokan vannak, akik szeretik a zsíroskenyeret és a kaviárt is, de hiba lenne ebből arra következtetni, hogy ne tudnának különbséget tenni a kettő között. Mindennek megvan a helye és súlya az ember életében.
Ráadásul a konkrét esetben még igazságtalan is vagy, mert az ominózus cikk pont attól a viszonylag új szerzőtől származik, aki eddig mindig igényes, felkészült cikkeket írt sokakat érdeklő témákról, mint most is arról, hogy kell-e a gyereknek a kéretlen netes nyilvánosság, ráadásul Szirka blogját éppen pozitív példaként hozta fel. Azt hiszem, ennél szemléletesebb példa nem is kell annak illusztrálására, hogy nem az a fő baj, hogy a (bulvár)sajtó beteg, hanem hogy az egész társadalom. Kinek a hibája, ha egy cikk jó és színvonalas, a hozzászólások mégis a durva személyeskedés irányába kanyarodnak el? Szerintem nem azé, aki közzéteszi a cikket.
De még egyszer mondom, alapjaiban egyetértek veled, csak a konkrét ügy kapcsán érzem azt, hogy nem több egyszerű és gondolkodás nélküli bűnbakkeresésnél.

Én nem tudok mit kezdeni ezzel, hogy bulvársajtó. Az etikátlanság az etikátlanság, akárminek nevezzük, ez nem menti fel a Poronytot. Az említett cikk egy redundánsan megírt, slendrián szöveg, ami semmi eredetit nem tesz hozzá a személyiségjogi kérdésekhez. Ezeket a kérdéseket szinte ugyanígy már megpöccentették itt. Az a poszt arra volt jó, hogy a képfeltevők és a képfelnemtevők egymásnak essenek. Ettől függetlenül a posztoló nem felelős a hozzászólókhoz, a szerkesztő viszont igen. És ez az, ami engem zavar. Lehet, sőt biztos, hogy baj van a társadalomban, és ezeket a gondokat nagyon nehéz megelőzni, orvosolni. De egy internetes felületen eygszerű gombnyomással gátat lehet vetni a verbális erőszaknak. De itt nem ez történik, hanem az erőszak kiprovokálása.

Tsetten, a képfeltevők és képfelnemtevők közötti ellentét akkor is ott feszül, ha erről nem születik cikk, ezt próbáld megérteni. Egy ilyen cikk legfeljebb fórumot ad olyan gondolatoknak, melyek egyébként is ott vannak az emberek fejében, és volt már olyan a világtörténelemben, hogy egy ilyen vitától (is) közeledtek az álláspontok egymáshoz, ha meg szóba se lehet hozni "kényes" kérdéseket, akkor mitől is várhatnánk az álláspontok közeledését? Persze nem lehet előre megmondani, hogy merre kanyarodik el a vita, és mindig, mindenhol vannak és lesznek kritikátlan emberek, de ez, hogy ne is beszéljünk róla, elég álszent álláspont. Pont ebben a vitában hangzott el többektől, hogy néhány kirívó eset miatt miért az egész blogolást dobnánk ki az ablakon. Én ezt most megfordítom: néhány nem odaillő hozzászóló miatt miért a vita, beszélgetés lehetőségét dobnánk ki egészben az ablakon?
A konfliktus nem attól keletkezik, hogy beszélünk róla. Az "egyszerű gombnyomással gátat vetni a verbális erőszaknak" pedig bár tetszetős és egyszerű megoldásnak tűnik, de csak látszatmegoldás. Nem attól létezik vagy nem létezik egy probléma, hogy beszélünk vagy nem beszélünk róla. Sőt, még rosszabb, ha nem beszélünk róla, és hagyjuk elmérgesedni, és egy gombnyomással szőnyeg alá söprünk mindent, ami nem tetszik a szemünknek.

Az én szememben egyébként ezzel a szemlélettel, hogy ha nem beszélünk róla, akkor nincs, és egy gombnyomással tüntessünk el mindent, ami a MI szemünknek nem tetszik, ironikus módon éppen a Szirka blog hitvallásával ellentétes álláspontot képviselsz - miközben éppen azt próbálod vehemensen védeni. Pont azokat támadod, akik ugyanezt a gombnyomást hiányolják - csak ők a Szirka blog esetében. Kinek a gombnyomása védhető, jogos és etikus? Az enyém? A tiéd? Kié?
Hiszen a Szirka blog is pont azért született, hogy ne dugjuk el a világ szeme elől azt, ami a világ szemében (egyelőre még) problémás pont, hanem igenis beszéljünk róla, akár azt is felvállalva, hogy szélsőséges vélemények is becsúszhatnak, mert csak ettől várható közeledés, egymás véleményének elfogadása.

Az elején valóban tévedtem a törzskommentelökkel kapcsolatban. Egyszerüen kitört valami veszekedesi láz.

Én nem azt kifogásolom, hogy kényes témákról beszélünk, hanem azt, ahogyan beszélünk (beszél) a Poronty (is). Mert ugye itt van a személyiség-jogi kérdés, hogy rendelkezhet-e a szülő a gyermek arcáról, fényképéről, múltjáról-jelenéről. Egyébként rendelkezhet, de ez zárójeles megjegyzés. Ha úgy vesszük, én is sértem a saját gyerekeim személyiségi jogát azzal, hogy a kisbikficségeiket ide lejegyzem, és hozzáférhetőé teszem. Majd amikor polgármester, főügyész, vagy államelnök lesz Imre, akkor majd jól belefognak röhögni a képébe a mamutormánycsavargatás miatt. (Csak azért nem teszem zárttá a blogot, mert lusta vagyok utána nézni, hogy is kell). A személyiségjogi kérdések, ha a konkrétumokat nézzük végtelenek. Ha az általánosságokat vesszük, akkor viszont nagyon pontosan definiálhatók. A Poronty cikk egyik nagy baja, hogy az általánosságok, és a személyes benyomások között lavírozva lehetetlenné tette az érdemi mérlegelést, viszont teret nyitott a személyes támadásoknak. És ez a Poronty-stílus és tematika nagy baja. HOgy nem emelkedik fel a fecsegés fölé, mindig személyesen támadva érezheti valaki, vagy valakik magukat. HIányzik a profizmus belőle na.