Ezt találtam Esterházytól-val:

" Én azt láttam magunkon, hogy négy gyerek az jó mennyiség. Már három is elég, az kellemesebb, a négy az kicsit sok. Azt szoktam mondani, két gyerek még tud nyugton lenni, három gyerek elvileg tud nyugton lenni. Négy gyerek elvileg se tud. De a sok gyerek normálissá tesz. Látom, főleg az értelmiségi szülőknél, amikor elvi alapon elkezdenek gondolkodni, hogy most mi is legyen a gyerek szabadságával. Leöntheti a sárga huzatot, vagy nem? Vagy régen, hogy megvetettem azokat a fiatal, szintén értelmiségi házaspárokat, ahol hihetetlen küzdelem folyt a gyerekkel és egy lefektetés három órás processzust jelentett.
Nálunk ez úgy történt, hogy lefekszel. És kész. Aztán később azt is megtanultuk, hogy nem egészen így van. Például a harmadik számú gyereknél ez így hangzott: Akkor most fölmész és lefekszel. Mire azt mondta, hogy nem. Mire azt mondtam, ja? Jó. Ez aztán a negyediknél még súlyosabb... Azt hiszem az alkaton túl az is szerepet játszik, hogy öregszik az ember és ide vonatkozó ereje és szenvedélye csökken.
Persze ha valami nagyon rendben van, akkor a maga kultúrája és szabadsága szerint mindenki tehet, amit akar... De ahol négy gyerek van, ott az is jó, minthogy nagyon sok munka van, hogy nem lehet sokat gondolkodni. Csinálni kell. Reggel nincs az, hogy fölkeljünk vagy ne keljünk föl. Negyed nyolckor el kell indulni, ezen nincs mit spekulálni.
Aztán persze mindennek van hátulütője is. Bedarálja az embert... A harmadik után éreztük, hogy talán begyűrnek a mindennapok. Hogy sok lesz. Aztán jött a negyedik gyerek és megint jó volt. Bár néha arra gondolok, az is jó, hogy most nem kell gyereket óvodába vinni..."