Drága ismeretlen és ismerős barátaim
körülbelül január óta, mióta ez a történet itt kerekedik, hogy plasztikusan fogalmazzak, nem voltam olyan lelkiismeretes kommunikátor, mint amilyennek szeretném hinni. Van akit nem hívtam vissza, a legtöbbeknek nem mondtam el, sokakat nem kerestem meg, vagy nem írtam smst, a kommentekre se reagáltam személyesen, szóval gyűlik a vaj a fülem mögött. Ezúton kérek mindenkit, hogy ne haragudjon, de nem tudtam kezelni rendesen ezt a történetet, valszeg a sok sok szorongás miatt, se panaszkodni, se csicseregni nem akartam. Na de, ezúton köszönöm, akik mégis írtak, hívtak, esmeseztek, ragadszkodtak - bevallom nagyon nagyon nagyon jól esik. És remélem, hogy most jönnek a csicsergéses, barátságos szép hónapok sok sok üzenetváltással meg mindennel.
with love, csetten
ps. különösen bocsánat az Ildikóktól: Hilditől, akinek meg se látogattam legkisebb decemberben született lHelga lányát, mert nem akartam a bennem lévő bizonytalanságokat transzponálni. Mildikótól, akinek jóliusban született Bora Mária lányát, és nem néztem meg gyönyörűséges vidéki régi új házát, pedig ő mindig mellettem volt gondolatban, szóban és cselekedetben is. Lilditől is bocsánat, aki nekem azonnal elmondta az ikreket, és a legtúlterheltebb időszakban is jelentkezett, én meg nem. Na, hát van egy kis kommunikatív handikeppem. És sorolhatnám a méltánytalanul mellőzött nem Ildikókat, de őket nem tudom ilyen szép logikus sorrendbe összeszedni, úgyhogy inkább nagy általánosságban bocsánat
Hozzászólások