Pénteken reggel balesetünk volt. Az iskola előtti útkereszteződésben egymásnak ütközött két autó. Az egyik a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel jött, a másik nem adta meg az elsőbbséget annak, aki a főútról jött. Mi a mellékutcai stoptáblánál vártunk a sorunkra.

A két összeütköző autó kipördült, és nekünk jött. Szerencsére, mert ha nem nekünk jönnek, akkor a járdán várakozó gyerekeket sodorják el.

Nem lett különösebb kárunk, leszámítva hogy egésznap a rendőrségen ülhettem Gáborral egy fűtetlen szobában anélkül, hogy tisztába tehettem volna, vagy megetethettem volna. Majd ugyanezt megismételhettem a biztosítónál is, hogy rendezzék a kárunkat (sérült az autó orra és a lámpái). Három napig nem lesz autónk, járhatunk be taxival innen Jeddről Vásárhelyre, ez egy kisebb vagyon, gázszámlás időkben nem hiányzik.

A baleset pillanatában elképesztően kiborultam. Kiborultam a gyorsan száguldó autó miatt, a másik miatt, amelyik tett a közlekedési szabályokra. Hogy láthatólag fel sem fogták, hogy nyolc előtt tíz perccel egy iskola előtt gyerekek tömegeit veszélyeztetik. Kiborultam, mert tönkretették a munkanapunkat, mert Gábort a legnagyobb hidegben kellett hurcolászni úgy, hogy nem volt rendesen felöltöztetve, nem erre készültünk... Üvöltöztem a két másik autóvezetővel, akik sokal nyugodtabban vették az akadályokat. Most már nagyon szégyenlem. Sok sok kínos tényező van: a vétkes sorfőr Imre osztálytársának az apja (mea culpa őt is elküldtem a kurvaanyjába - ez bizony nem megbocsátható), a másik kettő "meg akart egyezni", hogy ne úgy mondjuk el a rendőrségen, ahogy történt. Mert ez persze azt vonta maga után, hogy a vétkes sofőr vezetői engedélye ugrik két hónapra. Győzködtek, hogy neki is két gyereke van, szüksége van a jogsira. Én meg üvöltöttem, hogy "nem érdekel, tanulja már meg végre mindenki, hogy egy iskola közelében legalább be kell tartani a szabályokat" - , és ragaszkodtam a rendőrségi eljáráshoz, a jegyzőkönyvhöz, a papírformához.

A gyorsahajtó sofőr nem is a saját autójával volt, jóformán azt sem tudta kié a gépkocsi. Őt persze nem büntették, mert hogy bizonyítsd, hogy gyorshajtott? A rendőr is, meg minden pasi rém nyugodt volt, kioktattak, hogy nem kell ilyen ingerültnek lenni, hogy "megtörténik az ilyesmi bárkivel". Én meg legszívesebben beléjük rugtam volna, hogy nem, ne történjen meg ez senkivel, és pláne nem gyerekek közelébe ne legyünk már ennyire engedékenyek meg türelmesek önmagunkkal.

De azért napok óta gyötör, hogy milyen durván reagáltam. Szívnám vissza, mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Istenem, adj önuralmat.