Sok hétnyi kihagyás után újra belevetettük magunkat a Harry Potterbe. VAlahogy nem jött össze a Potterezés, mióta tavasz és jóidő van, azóta későig kint vagyunk, Imre rászokott az egyedül olvasásra, és mire oda kerülnénk a nagy közös olvasásból inkább dumálás lesz.
Nem nagyon tudom, mitől függ, hogy egy gyerek szeret olvasni, vagy sem? A mi családunkban notórius nemolvasók és mániákus olvasók is vannak, ugyanaz a könyvtár, ugyanazok a viszonyok, mégis: van aki még soha nem olvasott el egy könyvet se, és többen vannak, akik viszont állandóan olvasnak.
Igyekszem nekik saját könyvtárat kialakítani, mindenkinek külön külön könyvekkel, közösen olvasni velük, és egyedül is olvasásra bírni őket. Olvasó sarkot kiépíteni, kis lámpával, puha takaróval, ahogy kell. Egyelőre Imre az, aki erre rákattant, Miki még nem. Lehet, hogy sose fog szeretni olvasni? Vagy még nem elég gyakorlott olvasó? Végülis másodikos, tavaly ilyenkor még Imre sem nyüzsgött.
A tegnapi Pottert mindketten nagyon izgatottan hallgatták végig, és most először élveztem én is. Eddig túl sematikusnak tűnt, csalódtam is, azt hittem, sokkal árnyaltabbak a karakterek, sokkal finomabb a cselekményszövés. De a tegnapi rész olyan helyzetet teremtett, ami sok mindent felszabadított az Ebattákban. Ott tartunk, hogy Potter megérkezik a VArázslóiskolába, és az elsősöket alaptulajdonságaik szerint külön házakba (kollégiumokba osszák). Így aztán külön csoportba kerülnek: a merészek, a jószívűek, az eszesek és a ravaszok. Imre merésznek mondta magát, Miki viszont először jószívűnek, de aztán elmerengett és azt mondta, hogy ő bizony néha ravasz. Ez nagyon szöget ütött a fejembe, mert soha nem vettem észre, hogy becsapna valakit, azt viszont régóta látom, hogy nem lehet becsapni, a maga módján taktikázik, kivár és óvja magát. Ellentétben a bátyjával, aki fejjel a falnak.
Hozzászólások