Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2009.11.05. 19:41 tsetten

Kinyílik

Címkék: gábor

Gáborral fantsztikus dolgok történnek mostanában. Először is elindult. Nem nagyon, de néhány lépést már tesz egyedül, és láthatólag gyakorol, izgatja a kétlábonjárás. Továbbá rendszeresen célzottan használ hangsorokat. "Bandi" már rég megvan, "pam" a lámpa, utánozza a kutyaugatást és gyönyörűen kukorékol. Ezt tegnap figyeltem meg először, döbbenetemre az állatos könyvben épp a tehén ábrát nézte, és kukorékolt - de kicsire, ugye, nem adunk?! Ma már a kacsa képnél kezdett el kukorékoni, úgyhogy fejlődik:) A Vakondos könyvben van egy bagoly-ábra, ott előírásszerűen huhog. Járunk a Caritas babajátszóházába, ide nagyon nagyon szívesen megy, egy csomó mondókát tanultunk ott. A kedvence a "Jancsi bohóc a nevem, cintányér a tenyerem". Amikor ezt énekelem neki, tapsol.

Miután a rajzolással ilyen nagy sikert arattam, és miután rajta kaptam hogy a bátyjai ceruzájával szívesen hadonászik (egyszer már a falra is sikeresen firkált!) vettem neki egy doboz zsírkrétát, gyönyörű színei vannak. Hosszú hosszú ideig figyeli, mit rajzolok neki. Kérésre megmutatja a csiga-rajzot, a medvét.

Bátyjaival is hosszú ideig eljátszik. Beül a nagy fiúk közé, nem zavarja őket, játszik a keze ügyébe kerülő játékokkal, láthatólag élvezi a nagyok társaságát.

Ma figyeltem meg az első akaratos gesztusát, a Caritas játszóházban Áronnal huzakodtak egy telefonon. Áron rendeltetés szerűen akarta használni a játéktelefont, Gábor viszont tekerte és nyomkodta a készüléket, és kirángatta Áron kezéből. De amikor szelíden kitereltem a konfliktusból minden további nélkül jött, nem volt sírás rívás. Eddig egyetlen egyszer sem láttam volna, hogy az "enyém-tiéd" kérdés kiborítota volna.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr481503287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Elan · http://porcelanmatrjoska.freeblog.hu 2009.11.05. 21:33:02

Úgy látom, Gáboraink körülbelül egy ütemben fejlődnek. Az enyém is most indult el. És nála is nagy sikere van a rajzolásnak! Odavan a "pont-pont-vesszőcskéért". És ha virágot rajzolok, megszagolja, és néz rám, hogy mondjam, hogy "hapci" :)
Azt sajnálom, hogy neki nincs nagyobb gyerek-társasága, de hát ezen már nem tudunk segíteni...
süti beállítások módosítása