Mondja V. hogy X betegesen retteg a teherbeeséstől, és ecseteli az életritmusát, a viszonyait, a perspektíváit. X-el mostanában nem szeretnék találkozni.
Gondolkodom, hogy én betegesen rettegtem a gyerektelenségtől. És mindig azt gondoltam, hogy egy, vagy két vagy három vagy n számú gyerek, mindegy, kell legyen az embernek elég ideje, energiája a saját és a családja életére. Hogy ez kifogás, ez a nem akarok családot ez alibi.
És megtanultam úgy írni, hogy közben csíkos harisnyát húzok a fejemre, és lóbálom a fejemen, mint egy embernagyságú plüssnyúl.
Úgy írni, hogy joghurtos poharak szörcsögnek az íróasztalon. Hogy kívülről tudjam az összes magyar rajzfilm-szinkronszínész nevét. Hogy kézzel billentyűt verjek, lábbal kisautózzak, és közben félszájjal segítsek matekházit írni. Hogy bármikor felugorjak málnaszörpöt csinálni, ajtótnyitni, rántást készíteni, ruhát teregetni. Tudok tudósítani mackónadrágban, szerkeszteni két nap nemalvás után, nem kimenni a wc-re hét órán át.
Sőt, sokáig, egészen mostanáig, azt gondoltam, hogy mindez nem számít. A tudósítós mackónadrág, a joghurtszörcs, a saját tér teljes hiánya, a málnaszörp foltos határidőnapló.
Hogy én egy n. dimenziós ember vagyok, akinek meg vannak a párhuzamos történetei, és ha X meg én szembemegyünk az utcán, vagy leülünk egymás mellé a kávézóban, akkor a fentiek mind nemszámítanak. Két nő leszünk, mindenektől függetlenül. De leginkább attól, hogy az egyik kényszeres nem családalapító, a másik szülésfüggő.
Hát hahahaha. Nem így van. Ránőlt a csíkos harisnya a fejemre. Kávéházi plüssnyúl.
Na de, a nagy büdös kérdés, hogy mi van akkor, ha már nem elég a négy végtagom? A lábbal autókázás, szájjal matekezés, aggyal írás. Van-e olyan határ, amit már nem lehet teljesíteni, olyan helyzet, amit nem lehet megszervezni.
És mégegyszer hahahaha. A pragma itt a túlélés. Minél többen vagyunk a hajón, annál fontosabb, hogy ne süllyedjünk el. Úgyhogy megrendszabályozzuk magunkat. Könyörtelenül elrakja mindenki maga után a zokniját. Megtanul vajaskenyeret kenni. Elkotródik bölcsibe. Becsomagol ellenőrzés nélkül. Önként fületmos.
És nem esünk mélydepresszióba attól, ha nem jut idő külön programok után szalatgálni. Megmondta Esterházy, a nagy család normálissá tesz.
Hozzászólások