Azt sosem tudtam, hogy ilyeneket kell-e nevelni a "gyerekbe bele", hogyan kell barátkozni.
Hogy meddig bízzál, mettől ne bízzál, mennyire add át magad, stb.
Aztán arra gondoltam, ez választás kérdése, mintát lehet adni, szabályt nem, rá kell bízni.
Imre olyan mint én. Beleélős, átadós, extázisba esős, ragaszkodós, csüggedős, lelkesedős.Kardunkat és vérünket. Csupa érzelem.
Miki távolságtartó. Mérlegel. Ellenőriz. Rezelvált. Kicsit gyanakvó. Szabályt tartó. Szabályt adó. Védi magát. Enyim, tiéd.
Mindig arra gondoltam "olyan vagy, mint apád". Furcsáltam. Ha nem volt barátja, azt mondtam, "aha".
Aztán, mikor én vagy Imre hatalmas döngéssel esünk pofára, újra és újra rájövök: Miki a bölcs. Mi pedig csak vergődünk meg sodródunk. Magunkban és másokban. Még jó hogy van Mikink.
Hozzászólások