Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2010.05.07. 13:30 tsetten

A dög

Elgondolkodtam tegnap, hogy a terhesség, a női test működése mennyire tartozik hozzá az alapműveltséghez.

Merthogy elmentünk Cs-vel és megnéztük Kiss Csaba darabjának főpróbáját, A dögöt. Erről tán majd többet a bozótban, most csak azt ami egy anya-gyerek blogba való.

A történet egy nem kívánt (?) terhesség körül forog, és a mindent eldöntő jelenetben az egyik hősnő egy nőgyógyászati kecskén ül (fekszik), orvosa vizsgálja, és közli  vele a sorsfordító tényt.

Igenám, csakhogy láthatólag a megesett lányt alakító színésznő (Gulácsi Zsuzsanna), még soha nem volt nőgyógyásznál. Vagy lehet, hogy volt, de nem mert szólni a rendezőnek, hogy úgy, félig ülve, félig fekve, 45 fokos szögben megtűrődve soha nem vizsgálják az embert, mert anatómiai képtelenség. (Persze monologizálni és dialogizálni így könnyebb, na de az így elhangzó szavaknak nem lehet köze a megidézni vágyott történéshez).

Ebben a darabban orvos a kecske előtt ülve (!) mélyen a lány lábai közé bújva "bevizsgálva" állapítotja meg a terhesség tényét. Sem a szerző, sem a rendező (egy és ugyanaz az ember), sem a szereplők nem tudták, hogy a korai terhesség megállapítása, ha még történik egyáltalán ilyen tapintás útján, akkor a hüvelyi és a hasfalon keresztül történő vizsgálat révén lehetséges, merthogy minél fentebb tapintható a méh a hason, annál idősebb a terhesség. Nem tudták, hogy az orvos milyen fizikai távolságot tart be a betegével. Nem tudták, hogy mikor szokott egy etikailag is felkészült nőgyógyász belenézni a páciens szemébe, mikor és hogy érintheti meg. (Mint ahogy azt sem tudták, hogy ha nagyon nagyon ritkán közel is hajol a vaginához az orvos, akkor ott nem dünnyög és beszél.) Mennyire lehet személyes, és mennyire kötelezi őt a sterilitás szimbolikus és konkrét értelemben. (Azt, hogy egy darabban, amelyben számítógép-programokra hivatkoznak, és projektorok között botladoznak, miért nem merült fel az ultrahang lehetősége, mai napig nem értem? Holott a sok, előadás során   kivetített kép közé néhány ultrahang felvétel is hatásosan elfért volna, a magzati szívhang teatralitásáról nem is beszélve.)

Ezek látszólag banális dolgok, de rengeteg minden lehetne egy ilyen jelenteben (mint ahogy itt nem volt). Például a nőgyógyász (férfi) és a nő közötti viszony. A kiszolgáltatottság és az intimitás kettőse. A távolságé és a közelségé. A valami nagyon örömteli és valami nagyon félelmetes párhuzamossága. A nőgyógyászati vizsgáló asztalon fekvő nő eltávolodni kényszerül saját testétől, megérti, átérzi saját eltárgyiasulását, ha lábait kecskébe kényszerítik. Többé már nem lehet érvelő szereplő, olyan közeggé- eszközzé egyszerűsödik (nemesül), akin keresztül, aki révén történülnek a dolgok. Irányító és alávetett. Szolga-úr. Különös, különös koreográfia.

Volt még sok sok butaság (hogyan veszünk hüvely-kenetet? - pl), amit most nem is sorolok fel. De a lényeg, hogy ebben az előadásban a női szereplők - a történet drámaisága ellenére -erőtlenek, elnagyoltak, a női szerepek kellőképpen nem értelmezettek és nem végiggondoltak. És tegnap este óta azon morvondírozok, ha tudták volna az alkotók, hogyan is működik a női test, biztosan azt is jobban értették, de legalábbis érezték volna, hogyan működik a női lélek.

(ps. igazságtalan vagyok, Nagy Dorottyának volt néhány meggyőző jelenete.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr861981643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása