Miki már megint nem értette (miközben titokzatos okból kifolyólag nem akarta megenni a paradicsomlevest), hogy "miért is váltunk el". Ez egy válság kérdés, amit mindig feltesz, ha azt akarja, hogy ne vele foglalkozzam.
Neked sosem volt még olyanod, hogy egy ideig barátkoztál valakivel, aztán már nem? - kérdeztem reményvesztve, hátha egyszer s mindenkorra lezárjuk a kérdést.
Barátkozásban még nem. Asszemm ez valami szerelemféle - mondta Miki.
A legjobb, ha megvárjuk, amíg a lányok lesznek belénk szerelmesek, és nem mi a lányokba - javasolta Imre. Én mindenkibe szerelmes tudnék lenni, kivéve a Juliba.
Miért nem tudnál szerelmes lenni a Juliba? - kérdeztem
Mert a Julit senki sem szereti. - mondta Imre
A tavaly az ikreket nem szerette senki, azt mondtátok, hogy büdösek - mondtam én. - És te megvédted őket, és azóta barátkoznak velük. Látod, milyen hős voltál?
Igen, de Juli mindenkit bosszant - veti közbe Imre
Azért bosszant mindenkit, mert nem szeretitek - mondom én. Az ember is olyan, mint a süni, ha megtámadják szúr.
Én a Ceausescus vicceket nem szeretem - szólal meg Miki.
Milyen Ceausescus vicceket? - kérdezem
Hát például mondd azt, hogy körtefa, apád ül a fiókba. Hát én ezt nem szeretem, mert olyasmit mondanak, amihez egy embernek nincs köze. Pláne az apjának.
És így zárult ma a beszélgetés a válásról, barátságról, a Ceausescu korszakról és Juliról, akibe Imre nem lesz hajlandó szerelmes lenni, pedig mindenki másba igen.
Hozzászólások