Ma csendesebb nap volt itthon, és így Gáborral is többet enyelegtünk. Az utóbbi időben nem hagyom magam, és sokat fektetem hasra, hadd erősödjön. Már tartja magát ugyan, ha fekszik, de még ingatja a fejét sokszor, megfordulni nem fordul meg se hásról hasra se fordítva. Jól fog, és nyúlkál a dolgai iránt. De érzem, hogy lehetne aktívabb. A hasaltatástól erősödik a fickó, látványosan. És ma azt játszottuk, hogy hasalt az ágyon, én meg oda térdeltem eléje a földre, és ahogy hasalt összedugtuk a fejünket, szaglászta az arcom, én viszontszaglásztam. Olvastunk még a Tanyasi állatok című opuszból, kitartóan ezt olvassuk: kacsa-hápháp, tyúk-kotkot, tehén - na mi? hát muhaha:)
Volt nagy összebújós szoptatás is, egyre többet szemezünk ilyenkor, átalakult ez is. Van az a fajta szoptatás, amikor "rámcsatlakozik", mint egy szippantós gép, mint egy jó csavarmenetes kis pióca, és tömi magába, láthatólag nem törődik semmi mással, csak hogy minél több édes levet bekebelezzen. Ha véletlenül elengedi, azonnal fejkapkodva tömi vissza magában, arcán folyi le ilyenkor a tej, vagy spriccel végig rajta, a haján megállnak a kis fehér cseppek. Ilyenkor nyílvánvalóan azt gondolja, hogy a mellem az tulajdonképpen az ő testrésze, valami, aminek a természetes helye a szájában van, és csak is ott.
És akkor még van a nagy találozások típusú szoptatás, amikor közben mélyen a szemembe néz, és ha megsímogatom az állát nevetve szopik, simogatja a blúzom, a kezem, hangokat ad ki, búg, udvarol. Lassan el kellene kezdeni hozzátáplálni, de olyan jó érzés, hogy eddig csak anyatejet kapott, olyan, mintha meghosszabbítottuk volna a terhességet, még mindig egy, zárt rendszer vagyunk, és egy fránya lehelletnyi tealevél se furakodott kettőnk közé. Majd karácsony után, január elejénel nekifogunk az idegen világ befogadásának. Ámbátor, ahogy a Gábor pocakját és étvágyát elnézem, nem fog a nehezére esni a kóstólgatás. Haspók:)
Hozzászólások