Imre és Miki működése nem hétköznapi. Nem tudom egy tünettel vagy tünetegyüttessel elmagyarázni, hogy miben áll ez, sőt az sem biztos, hogy én magam pontosan tudom, mi az amivel szemben állunk. Imre az, akinél hatványozottabban érződik "a valami", de Miki sem teljesen tünetmentes.

Pontokba szedve: nagyon rossz a finommotoros mozgásuk, nem szeretnek rajzolni, kifesteni, semmit amit a korabeli gyerekek általában kedvel végeznek. Az írásképük darabos, úgy fogalmazott a tanítónéniük, hogy mintha mindig újra tanulnák a betűket, amiket leírnak. Imre ráadásul súlyos betűtévesztő: az o-u, ó-ú betűket mindig, az ő-ű betűket rendszeresen összetéveszti, ha ír. Olvasni viszont mindketten jól olvasnak, nagyon szeretnek olvasni, és így sosem téveszt betűt Imre. Ez így ennyiben akár sima diszlexia is lehetne. Amennyiben ez egyáltalán diszlexia.

Felmerült a gyanú, hogy Imre azért téveszt betűt, mert nem hall jól. Ő is koraszülött, a látás romlása is későn derült ki, noha koraszülött szűrésen részt vett. Valószínűleg, hogy a hallásromlást sem vették észre, mint ahogyan a 3-as dioptriás látásgyengeségét sem. A diszlexia kezelésével foglalkozó pedagógus vetette fel, hogy hallás probléma miatt nem ír jól, mert amikor a szavak értelméből kell következtetni a betűre, akkor jól leírja. Akkor van baj, ha diktálnak, és nincs ideje gondolkodni. Mindketten sokáig jártak logopédushoz, nagyon sok hangot tévesztettek, és tévesztenek a mai napig: így születtek a számunkra kedves szavak: kuflóf (kuglóf), mövény (növény). Nagyon rosszul tanulnak nyelveket, az angollal nem is kínozzuk őket, a románnal viszont nem lehet viccelni, meg kéne már tanulni alap szinten kommunikálni. Főleg a diftongusok, magánhangzótorlódásokkal van probléma. (Tegnap egész nap tanultuk Imrével: sănioară vagyis szánkó. Az oa- sehogy sem jött össze).

Nagyon nagyon rosszul koncentrálnak: ha nem akarnak valamire figyelni, akkor nem figyelnek. Miki képes egy mondat másolása közben minden egyes szónál megállni és elkalandozni. Összekarmolom ettől magam.

Viszont, ha valami érdekli őket, akkor azt hihetetlen módon tudják memorizálni. Imre egész meséket, filmeket tud kívülről. És mivel őslénykutató akar lenni (naná) latin kifejezések tucatjait tudja azonnal felsorolni. Nagyon művelt, tájékozott gyerekeknek tartják őket, már csak a sok olvasás miatt is.

Szóval felemás a helyzetük: sok mindenben elmaradnak a kortársaiktól, nevetséges hibákat követnek el, megszégyenítik őket a gyerekek. Képtelenek óra közben folyamatosan figyelni, és emiatt néha konfliktusaik is vannak a tanítónénikkel. (Tegyük hozzá, kiváló pedagógusokhoz kerültek, step by step-es iskolába járnak, erről később). Nem túl sokszor, mert alapvetően barátságos, társaikkal figyelmes, nem agresszív gyerekek. De azért valahogy mégis mások. És vannak olyan területek (pl. fogalmazás, különböző műveltségi tantárgyak), ahol nagyszerűen alakítanak. Miki különösen jó matekból.

Szeretnék segíteni nekik. Félek, hogy az írás-nehézségek miatt lemaradnak, vagy olyan rossz beidegződéseik lesznek, amelyek később sokat ártanak. Nem tudom, hogyan. A diszlexiás szakügyelet szerint nincs velük baj, semmiképpen sem olyan fokú diszlexia, amivel szakrendelésre kéne járni. A tanító néni a finommotoros mozgás fejletlensége miatt agódik. Az angol tanár kifejezetten macerálja Imrét, szegény drága Imrét, aki négy évesen még nem beszélt, és ma is vannak gondjai a saját anyanyelvével is!

A legnagyobb gond a koncetrálás: hogyan lehet ezt edzeni, erősíteni egy gyereknél? A "figyeljodakisfiam", na az nem működik.