Elég nagy gondban vagyok, mert mindjárt befejezzük a Misikönyvet, ami egészen lenyűgözte őket. Mikit azért, mert kellőképpen szürreális, szimbolikus, túlzó ahhoz, hogy a meseigényét kielégítse. Imrét azért, mert elég ingert kap a kalandvágya. Érdekes módon működnek most, nagyon látszik a köztük lévő két év: Miki még ragaszkodik a rövid, jól kihegyezett, végletes mesékhez. Imre már igényli a nagyobb történeteket, a cizelláltabb karaktereket. Egész nap visza vissza tér a Misikönyvre: eljátszik a gondolattal, milyen lenne, ha ő is beszélhetne az ükapjával? Ha beléphetne az öregek tornyába? SZóval mindjárt véget ér ez a különös történet, és nem tudom, mivel folytassuk.
Imréék jövő félévtől kezdik olvasni a Kisködmönt, mint első nagyobb lélegzetű olvasmányukat. Ez egy fajta nyelv, hangulat, elég traumatikus élmény lesz.
Mit lehet a kötelező olvasmány mellé választani, ami majd munkát ad a fantáziájuknak, és mindkettőjüket leköti? Eszembe jutott a Harry Potter. Én nem olvastam, de el tudom képzelni, hogy jó angolszász módra ki van találva. Pontos karakterekkel, jó helyzetekkel. Elég fantasztikummal és sok sok kalanddal. De mi van, ha a Misikönyv után felületes? Pláne hogy lehet összeegyeztetni a Kisködmönnel? Micsoda párhuzamos univerzumok.
Hozzászólások