Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2009.02.07. 20:46 tsetten

Asperger?

Címkék: képességfejlesztés imrológia

Van egy árny, ami újra és újra felüti a fejét Imrével kapcsolatban. Írtam már itt erről a itt is. Hogy csodabogár, az valahogy első pillanatban nyilvánvaló volt számomra. Pedig ő volt a legnagyobb a három gyerek közül, az ő mozgásfejlődése volt a leggyorsabb (hat hónaposan ült, 7-8 hónapos korában mászott, 11 hónapos korában biztosan állt, és elindult). Valahogy mindig úgy éreztem mégis, hogy más, mint a többi gyerek. Az első dolog, ami nagyon nagyon zavart, hogy az első években nem nézett a szemembe. Nem elnézett, mint mondjuk a valamit titkolók. Egyszerűen képtelen volt szemkontaktusra. Mintha egy üvegbúrában lett volna, elválasztott volna minket egy áttetsző üveg fal. Beszéltem hozzá, és nem tudtam felmérni, hogy hallja-e? (Az is felmerült, hogy halláskárosult, de aztán ezt megcáfolták.) Nagyon későn kezdett el beszélni, finommotoros fejlődése nagyon lemaradt (az öcssé is).

A következő nagyon furcsa tünete az ismétlődő monotónia, . Mindig is voltak "mániái". Kb három éves kora körül elkezdődött a dinozaurusz mánia, és majdnem három évig ez az egy dolog töltötte ki az életét. Aztán enyhült ez, de azóta is beköszönt egy korszak (a kalózok, a lovagok stb) és akkor az tart hosszú hónapokon át.  Értsd ezt úgy, hogy egésznap erről beszél, mindenről ez jut eszébe, ezzel kel, ezzel fekszik.

Bizonyos tárgyakhoz nagyon ragaszkodik:  napokig sirat egy egy levetett cipőt.

Ha feszült helyzetbe kerül akkor ráng a szeme, szájaszéle, rágja a kezét (ez a legszélsőségesebb, de volt rá példa, nem egyszer).

Rosszul memorizál akarattal, de látszólag akaratlanul hosszú szövegeket képes megjegyezni, filmeket ad vissza.

A héten elvittem őt is a Gecse Dániel Alapítvány fejlesztőpedagógusaihoz. Felmérte Rozi több szempontból, de azt mondta, hogy nem tud még diagnózist mondani, azt ő is látja rajta, hogy van "valami". Rozi egyébként autistákkal foglalkozik. Először azt mondta, hogy valószínűleg valami "spektrum zavar" - ezt nem tudom, hogy mi? de aztán azt mondta alaposabban utána kell nézni, mi is a helyzet Imrével, úgyhogy jön még néhány vizsgálatsor.

Nagyon nyugtalanít ez az egész. Mióta Imre meg van, azóta rágódom ezen. Voltunk már pszichológusnál három éves korában (ezt is leírtam itt), aki kijelentette, hogy valószínűleg súlyosan fogyatékos a gyerekünk. Aztán elvittük egy remek óvodába, fejlesztőpedagógusokhoz, és most egészen jól működik az iskolában. Nem ragyogó, nem kitűnő, de jól teljesít, vannak bizonyos területek, ahol egészen egyedi, és korát meghaladó módon domborít. (Nagyon jók a nyelvi készségei, a fantáziája, az absztraháló képessége). Azt is érzem, hogy ha nem találjuk meg a kulcsot a gyerekhez, akkor nehéz lesz ebben az iskolarendszerben fenntartani őt. A step by step-es osztály remek hely, de csak negyedikig járhat ide. Mi lesz utána? Mi van, ha elvárják, hogy órákon át üljön egyetlen padba, és tegyen úgy, mintha figyelne, holott ő nem tud úgy figyelni, mint más. Ha azt várják el tőle, hogy lexikonként memorizáljon, mikor ő erre képtelen? Lemorzsolódik? Elvész? Vagy van valami kiút, amivel az igazán jó képességei kihasználhatók, az átlagon aluli képességeit (matematika, nyelvtanulás) meg fejlesztik, gyengébb teljesítményét tolerálják? A gyenge képesség ebben a félévben azt jelentette, hogy 75%-os lett a matektesztje. Mindezek fényében ez jó, nem?

 

Nagyon sokat gyötrődöm, hogy megadtunk-e neki mindent? Voltak nehéz periódusaim nekem is, nem mindig figyeltem úgy oda, ahogy kellett volna. És nem is igazán tudtam akkor, 22 évesen (amikor született), hogyan kellett volna másként őt fejleszteni? Most tíz éves. Mire van még ilyenkor idő és lehetőség?

Az ő problémáival én is megküzdöttem, és küzdök mai napig. Nekem több a kényszeres cselekvésem, a nehezen magyarázható "tünetem",  és kábé ugyanolyan hátrányokkal működtem az iskolában mint ő. Tudom, hogy mit hogyan csináltam végig, éppen ezért szeretném őt megóvni valamilyen értelemben. De azt is tudom, hogy be lehet illeszkedni. Igaz, először életemben oktatási intézményben az egyetemen éreztem magam jól. Az általános iskolában és a középiskolában mindig megbélyegzettként vegetáltam. És nem szeretném, ha szenvedne ettől.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr23929020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csenak 2009.02.08. 22:23:12

Azt, hogy a kulcsot a gyerekedhez megkapod, az teljesen biztos. Elvégre keresed, nem?

Az, hogy az ő problémáival te is megküzdöttél, csak előnyére válik. Nem is indult ő olyan rosszul, mert a step osztályba biztosan megtalálta a helyét és a a jó "alapozás" igy megvan. Hogy nem lesz matekzseni? A legtöbb emberből nem lesz.
És mivel te ezt nem is várod el tőle, ő sem fogja kudarcként kezelni. Na, ezt nem is tudom miért irom, mert te biztosan ezzel tisztába vagy. Végülis csak azt akartam mondani, hogy ilyen anyukával a háta mögött Imrének esélye sincs elveszni, lemorzsolódni!

tsetten 2009.02.09. 10:27:18

Csenak, nagyon köszönöm. Jól esik a bíztatás. De pl. tele leszek szorongással, ha arról hallok, hogy ötödikbe!!! felvételizni kell. Micsoda baromság, mikor alig van gyerek. Vagy, hogy vannak az iskolák, mint pl. a Bolyai, ahol elsőbe felvételiztetnek! És egy diszgráfiás gyereket már az elsős felvételin kiszűrnek és elutasítanak. Micsoda eljárás ez? Micsoda szemlélet? Hány ragyogó - diszgráfiás, diszlexiás, diszkalkuliás és sorolhatnám - gyerek esik ennek áldozatnak? És egyáltalán, mit tudnak az iskoláink a képességfejlesztésről, az integrációról, a korrekciókról? És milyen képük van a gyerekekről? És a pedagógiáról?

csenak 2009.02.09. 21:57:12

Jaaaj, milyen nagy igazságérzeted van! Ne akard megváltani a világot, mert nagy esélyed van a kudarcra!
Amúgy te pedagógus vagy?? Merem remélni, hogy igen, mert amig vannak ilyen szemléletű emberek ezen a pályán, addig esély is van a változásra.

Ötödikbe felvételi??? Naaagyra kerekedtek a szemeim!

tsetten 2009.02.09. 22:15:06

Sajnabajna nem vagyok pedagógus, ámbátor.
Lúzer vagyok, mondaná Imre:)
Igen, ötödikbe felvételi van az Unireaba, a Bolyaiba és még néhány ilyen nagyobb intézménybe. A maradék meg állítólag gyanús. De hát ki tudja. Van még másfél évünk a leszámolásig.

cseho · http://autizmus.blog.hu 2009.02.12. 06:43:20

kedves tsetten!
a mindent megadtam-e és egyáltalán jelen időben is, hogy mindent megadok-e én is nagyon sokat tipródtam, tipródom, (de szerintem minden anya ez teszi néha), szóval a blogodat olvasgatva, megisvervén egy kicsit Téged, én az gondolom, hogy igen. Mindent megadsz, amit megadhatsz. Nagyszerű anya vagy! Gondolom, ez nem nyugtat meg, de a vonal ennek a végén jól esik leírni :)

A spektrum-zavar, meg az autizmust jelenti: autizmus spektrum-zavar, így nevezik hivatalosan, mert széles spektrumon mozog az autizmus, vannak nagyon jól működők, mint Imre és vannak kevésbé jól működők.
Gondolom azt szeretnék még felmérni Imrénél, hogy a spektrumon hol helyezkedik el. Írtad, hogy későn kezdett el beszélni, így valószínűleg nem Asperger lesz a diagnózis, mert ott diagnózis kritérium a nem megkésett beszédfejlődés. Elképzelhetően Imre is PDD-NOS (pervazív fejlődési zavar, egyéb módon nem meghatározott) lesz, mint Oli vagy talán a magasan funkcionáló, de az a leírásaid alapján kevésbé valószínű.
És még mielőtt megijednél, ezek között az alkategóriák között nagyon kicsik a határok és nagyjából a PDD-NOS ugyanazt jelenti, mint az Asperger.

tsetten 2009.02.12. 08:25:29

Erre most csak azt tudom válaszolni, hogy mamám!!! Utána nézek, hogy mi is ez:(

tsetten 2009.02.12. 08:28:48

És az mivel magyarázható, hogy beszélni későn kezdett ugyan, viszont hihetetlenül választékosan és totál meglepő szókészlettel, szófordulatokkal? Amúgy, amikor beszél, akkor mindig az az érzésem, hogy neki "másképp vannak a szavak" a fejében. (Amikor az Oli hüllő-kategorizálását olvastam, abszolút ráismertem Imre szövegeléseire.)

cseho · http://autizmus.blog.hu 2009.02.12. 08:52:59

Nem tudom pontosan, hogy mi lehet az oka, de talán az, hogy az autizmus a kommunikáció sérülését jelenti. Oli is így kezdett el beszélni: 4,5 éves koráig semmit, de tényleg semmit, aztán hirtelen el kezdett belőle ömleni a szó.
Apám mindig azt mesélte, mert ő 5 éves koráig nem volt hajlandó megszólalni, hogy azért nem szólalt meg, mert nem tartotta érdemesnek megszólalni. Ebből, így utólag arra következtettem, hogy talán ennyi idő kell, amíg egy autista megérti a szavak és kommunikáció fontosságát.

Szerintem mindenképp vedd meg a Tony Attwood könyvet: Különös gyerekek. Tony Attwood egy ausztrál pszichiáter és szinte a legjobb e téren... habár az Aspergerről szól könyv, de Ausztráliában más kritériumok alapján diagnosztizálnak, ott pl. nem kizáró ok az Aspergerből a megkésett beszédfejlődés és ír is erről a dologról a könyvben. Nagyon jó kis könyv, nagyon pozítiv hozzáállással íródott darab, tele rengeteg jobbnál jobb tanáccsal.

tsetten 2009.02.12. 10:45:51

Sokszor gondolok arra, hogy nem öröklött, hanem szerzett dolog ez Imrénél? Ha valamit tényleg én rontottam el? Vele a terhességem nagyon stresszes volt, 1.5-2 eves kora körül volt egy fejlődésbeli látványos visszaesése. Csak tippelni tudok, hogy miért. Megpróbálom megrendelni ezt az Attwoodot mindenképpen.
Egyébként Imre szeret beszélni és kommunikálni - csak a maga sajátos módján. Lubickol a fantáziavilágában, a lovagjai, kalózai, a történetei között, ki se tud kapcsolni. És ezért nézik hülyének az osztálytársai, mert ők már a bulikon, a zeneletöltésen, és sokkal reálisabb csatákon törik a fejüket. Annyira szíven ütött, amikor Imre azt mondta, hogy látja, hogy nő, de ő belül kicsi. Nem akar nagy lenni. :(((((((

cseho · http://autizmus.blog.hu 2009.02.13. 08:17:42

Az autizmus genetikai dolog, ezt már bizonyították, szóval biztos, hogy nem miattad van és nem azért, mert stresszeltél a terhességed alatt. Volt idő, amikor azt gondolták, hogy a rideg anyai magatartás okozza, de szerencsére ezt már rég bebizonyították, hogy nem így van. Ne hibáztasd magad. A jelentős visszafejlődés meg úgyszintén jellemző az autistákra időszakonként, Olivér pl. most jelentősen visszafejlődött és olyanokat csinál, hogy a szemetet tömködi a szájába és azt élvezi, hogyha rászólnak és kiveszik a szemetet a szájából. Ezt valljuk be egy 8 éves gyerek nem csinálja inkább egy 2 évesre jelllemző... Regresszióban van.
Olit is sokszor hülyének nézik, sőt a beceneve, bolondgomba, amitől nagyon ki van akadva, de sajnos ilyen az élet, az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy igyekszem az önbízalmát építeni, megvédeni úgysem tudom, sajnos. Persze nehéz egy anyai szívnek ezt látni, hallani...
és megértem Imrét, én is így érzek, én sem akarok nagy lenni, pedig kénytelen vagyok :(

cseho · http://autizmus.blog.hu 2009.02.13. 08:21:53

a legnagyobb nehézség az a nagyon jól funkcionáló autikkal, hogy mérhetetlen érzékenyek és érzelmileg labilisak.

a bookline.hu-n árulják a különös gyerekeket, ott meglehet rendelni és van házhozszállítás is.
az én-könyvet meg küldöm, de csak a jövőhéten tudom, mert beteg lettem és itthon vagyok, itthon pedig nincs scanner-em sajna.
süti beállítások módosítása