Van egy árny, ami újra és újra felüti a fejét Imrével kapcsolatban. Írtam már itt erről a itt is. Hogy csodabogár, az valahogy első pillanatban nyilvánvaló volt számomra. Pedig ő volt a legnagyobb a három gyerek közül, az ő mozgásfejlődése volt a leggyorsabb (hat hónaposan ült, 7-8 hónapos korában mászott, 11 hónapos korában biztosan állt, és elindult). Valahogy mindig úgy éreztem mégis, hogy más, mint a többi gyerek. Az első dolog, ami nagyon nagyon zavart, hogy az első években nem nézett a szemembe. Nem elnézett, mint mondjuk a valamit titkolók. Egyszerűen képtelen volt szemkontaktusra. Mintha egy üvegbúrában lett volna, elválasztott volna minket egy áttetsző üveg fal. Beszéltem hozzá, és nem tudtam felmérni, hogy hallja-e? (Az is felmerült, hogy halláskárosult, de aztán ezt megcáfolták.) Nagyon későn kezdett el beszélni, finommotoros fejlődése nagyon lemaradt (az öcssé is).

A következő nagyon furcsa tünete az ismétlődő monotónia, . Mindig is voltak "mániái". Kb három éves kora körül elkezdődött a dinozaurusz mánia, és majdnem három évig ez az egy dolog töltötte ki az életét. Aztán enyhült ez, de azóta is beköszönt egy korszak (a kalózok, a lovagok stb) és akkor az tart hosszú hónapokon át.  Értsd ezt úgy, hogy egésznap erről beszél, mindenről ez jut eszébe, ezzel kel, ezzel fekszik.

Bizonyos tárgyakhoz nagyon ragaszkodik:  napokig sirat egy egy levetett cipőt.

Ha feszült helyzetbe kerül akkor ráng a szeme, szájaszéle, rágja a kezét (ez a legszélsőségesebb, de volt rá példa, nem egyszer).

Rosszul memorizál akarattal, de látszólag akaratlanul hosszú szövegeket képes megjegyezni, filmeket ad vissza.

A héten elvittem őt is a Gecse Dániel Alapítvány fejlesztőpedagógusaihoz. Felmérte Rozi több szempontból, de azt mondta, hogy nem tud még diagnózist mondani, azt ő is látja rajta, hogy van "valami". Rozi egyébként autistákkal foglalkozik. Először azt mondta, hogy valószínűleg valami "spektrum zavar" - ezt nem tudom, hogy mi? de aztán azt mondta alaposabban utána kell nézni, mi is a helyzet Imrével, úgyhogy jön még néhány vizsgálatsor.

Nagyon nyugtalanít ez az egész. Mióta Imre meg van, azóta rágódom ezen. Voltunk már pszichológusnál három éves korában (ezt is leírtam itt), aki kijelentette, hogy valószínűleg súlyosan fogyatékos a gyerekünk. Aztán elvittük egy remek óvodába, fejlesztőpedagógusokhoz, és most egészen jól működik az iskolában. Nem ragyogó, nem kitűnő, de jól teljesít, vannak bizonyos területek, ahol egészen egyedi, és korát meghaladó módon domborít. (Nagyon jók a nyelvi készségei, a fantáziája, az absztraháló képessége). Azt is érzem, hogy ha nem találjuk meg a kulcsot a gyerekhez, akkor nehéz lesz ebben az iskolarendszerben fenntartani őt. A step by step-es osztály remek hely, de csak negyedikig járhat ide. Mi lesz utána? Mi van, ha elvárják, hogy órákon át üljön egyetlen padba, és tegyen úgy, mintha figyelne, holott ő nem tud úgy figyelni, mint más. Ha azt várják el tőle, hogy lexikonként memorizáljon, mikor ő erre képtelen? Lemorzsolódik? Elvész? Vagy van valami kiút, amivel az igazán jó képességei kihasználhatók, az átlagon aluli képességeit (matematika, nyelvtanulás) meg fejlesztik, gyengébb teljesítményét tolerálják? A gyenge képesség ebben a félévben azt jelentette, hogy 75%-os lett a matektesztje. Mindezek fényében ez jó, nem?

Nagyon sokat gyötrődöm, hogy megadtunk-e neki mindent? Voltak nehéz periódusaim nekem is, nem mindig figyeltem úgy oda, ahogy kellett volna. És nem is igazán tudtam akkor, 22 évesen (amikor született), hogyan kellett volna másként őt fejleszteni? Most tíz éves. Mire van még ilyenkor idő és lehetőség?

Az ő problémáival én is megküzdöttem, és küzdök mai napig. Nekem több a kényszeres cselekvésem, a nehezen magyarázható "tünetem",  és kábé ugyanolyan hátrányokkal működtem az iskolában mint ő. Tudom, hogy mit hogyan csináltam végig, éppen ezért szeretném őt megóvni valamilyen értelemben. De azt is tudom, hogy be lehet illeszkedni. Igaz, először életemben oktatási intézményben az egyetemen éreztem magam jól. Az általános iskolában és a középiskolában mindig megbélyegzettként vegetáltam. És nem szeretném, ha szenvedne ettől.