Először úgy döntöttem, hogy nem mondom el senkinek, minek a sok szomorúsághoz még egy. Aztán rájöttem, hogy nem tehetek úgy, mintha nem járt volna itt, mintha nem is lett volna. Itt járt, jelezett valamit, nem is tudom, hogy mit, és aztán elment. Fáj persze, de közben arra gondolok, hogy érteni kell a jelből. Fel kell telni mindennel ami jó, meg örülni nagyon, mindennek, mindenkor. Hát ez lesz most. Fényesülés lesz. Van.
2009.08.07. 11:39
Hiány
Címkék: anyu
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr601294439
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Hozzászólások