Néztük a híradóban a melegtüntetést, Imre nagyon elkötelezett híradónéző.
- Kik azok a melegek?
- Hát azok a fiúk, akik fiúkat szeretnek és velük szerelmeskednek, és azok a lányok akik lányokkal szoktak.
- És miért bántják őket?
- Mert sok ember nem tudja elviselni, hogy nem mindenki egyforma, azt szeretnék, ha a fiúk csak a lányokat szeretnék.
- Jaj, hát rettenetes, így viselkedni, hát nem szégyenlik magukat? (Érdekes, hogy a szégyent emeli ki mindig ilyenkor)
Gondoltam, hogy akkor most elkezdünk beszélgetni a melegekről, és a szexről, de nem, abszolút nem érdekelte, vagy természetesnek vette, amit mondtam neki. Viszont a tüntetés agressziója láthatólag megijesztette. Azóta gondolkodom, hogy miért így volt ez? Még nem érdekli a szex? Vagy igen, csak zavarba van? Vagy egy gyerek fejével teljesen kézenfekvő, hogy az ember szerethet fiút, lányt, vagy hüvelyknyi kis műanyagbábokat? Vagy az igazán félelmetes számára tényleg az utcai agresszió, amelyről szóló híradásokat tényleg mindig nagyon zaklatottan fogadja.
És ugyan ide tartozik a sorozatgyilkosság ügye. Főleg az az eset nyomasztja nagyon, amikor a kisfiút lőtték hátba. Sokszor visszatér rá, és felteszi a kérdést, hogy ki csinál ilyent és miért? Azt mondtam neki, hogy nagyon beteg emberek, mert egészséges ember nem bánt más embert, pláne nem egy gyereket. Ettől megnyugszik, a normalitásra való hivatkozással.
Azt hiszem, ez ugyan az a logika, amivel az agresszív utcai verekedéseket szégyenletesnek látja. Konvenció viselkedni az utcán. Konvenció nem ölni. Pláne nem gyereket. Pláne hátulról. A szabályok megnyugtatják. Vagy ha azt mondom, hogy a félelmetes dolgok attól félelmetesek, hogy nem szabályszerűek
Hozzászólások