Ma ültünk Cs-vel a lopott öt percben, és azt mondta, Cs. ha G. nagy lesz, nem fogja szeretni.
Vissza kérdeztem, hogy mit mond, pedig tudtam, hogy miről beszél. Előre húsz évre tudom, G indulatait, kételyeit, csalódásait, gyötrődéseit, gyanakvásait, düheit és rohamait. Azt is tudom, amit Cs. nem, hogy mindezeken túl, vagy mindezekkel együtt szeretni fogja. Hogy mindaz, amitől Cs. tart, és aminek Cs az oka, az mégiscsak oda vezet hozzá. G-n át, és magamon át, furcsa utak ezek, és fárasztóak, kimerítőek. Az a rémisztő tapasztalat, hogy az eltávolodás maga a közeledés, és hogy a bizonyosság megingásokból épül. Nincs ilyen, hogy apa-fiú. Ezt nem adják és nem kapják készen. Nincsenek apa álarcok, és fiú maszkok. Cs.-nek G jutott, és G-nek Cs. Különútjai egymásnak, közeledve távolodók, távolodva közeledők.
Ritkán van film, aminél érzem, hogy ezt nagyon meg akarom nézni. Az út ilyen.
És egy kép Cs-nek, kinek fia G.
Hozzászólások