Ebattákról

Ebattákról, vagyis Imréről aki 1998-ban, Miklósról, aki 2000-ben és Gábor barátról, aki 2008 júniusában született. Az egyik csodabogár, a másik nagyfülű és a harmadik egész egyszerűen egy hős.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hozzászólások

  • Szorsa: Szia! Szóval olvastál, nem is tudtam. Bezárt, de meghívóval tudod olvasni továbbra is, csak kell e... (2011.02.19. 16:31) Le a pelenkával
  • ildiko78: Szia a harmadik gyerkőcnél én is meguntam a papírpelust, moshatóra váltottunk ha érdekel szívese... (2011.02.18. 08:24) Le a pelenkával
  • misspony: Hogy én mennyire örülök Nektek!!!!!!!!!! Mikor dolgoztam, naponta jöttem megnézni, vannak-e hírek... (2011.02.14. 10:43) Le a pelenkával
  • tsetten: Szia Rencsi, köszönöm! Szia Orsi, olvastalak, amíg be nem zártál, most is zárva vagy? (2011.02.12. 20:17) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • szorsa: Kedves asszonytársam! Nagyon meghatódva olvastam az írásodat! 6 otthonszületett fiú gyermekünk va... (2011.01.26. 12:53) Szüléstörténet, Geréb Ágnesnek dedikálva
  • Utolsó 20
br

Legjobb barátaink az állatok

2010.05.11. 21:57 tsetten

Bizalom

Itt vannak, ezek a ránk nagyon hasonlító abutizmus.blog.huék. Kijáratokat kereső anya, és két fickó, aki át akar jutni a másik partra.

És itt van a sztori az anyáknapi verssel. Ami abban különbözik a mi táncos történetünktől - amit hiába írok egyre hosszabban, csak nyúlik, de nem világosodik - hogy ott bíztak a pedagógusok a gyerekben. Azért pedagógusok. És úgy pedagógusok. Hogy bíznak. És nem magyarázzák meg a gyereknek, hogy nem képes. Hogy nevetségessé válhat azért, mert olyan amilyen. Mert az aki. Nem mondták meg, hol a helye. Hagyják, hogy megkeresse.

És itt bukott meg nálam ez az egész kurva rendszer. Ettől a bizalomhiánytól. Ettől a vakságtól, hülyeségtől, személytelenségtől és érzéketlenségtől. Hogy nem látták ezek a barmok, hogy mit jelent ez a történet.

Nekik egy táncfesztivál volt, még egy fellépés-megmutatkozás, még egy oklevéllel, még egy lehetőséggel a pontszerzésre.

Neki esély arra, hogy ott legyen, ahol a többi. Együtt legyen velük. Együtt mozduljon velük. Részese legyen annak a világnak, amibe olyan nehezen léphetett be.

Ki lesz a szegényebb?

Én tudom, hogy az, akinek az ajtaján kopognak, és nem nyitja ki.

Imre megmagyarázta ma délután. "Hagyd anyu, ezek attól féltek, hogy mit mondd majd a zsűri, ha én is táncolok. És nem tudják, hogy nem a zsűrinek táncolunk, hanem azért, mert jó nekünk. Mert élvezzük".

Táncolj fiam!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ebattak.blog.hu/api/trackback/id/tr621993652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nodekornél 2010.05.12. 15:30:45

nagyon nagyon okos kisfiad van. ez adjon erőt, szerintem ez tud erőt adni.

Lőrincz Ildikó 2010.05.13. 11:51:02

Jó fiú, a felnőtteket is megneveli :)
Kíváncsian olvasom ezt a történetet és a következményeit. Sosem tűrtem, ha gyerekeket megalázó helyzetekbe hoznak.
Nekem is van egy történetem: első osztályban nem vettek be a saját osztályom néptánc előadásába. Kiderült, hogy "fölösleges" vagyok. De akkoriban a kommunizmusban mindenre megoldást kellett találni... Így átküldtek a szomszéd osztályba, a román osztályba az ő néptánc előadásukba. Ez ott Székelyudvarhelyen eléggé megalázó volt számomra: minden osztálytársam székelyruhába kiöltözve, engem meg román népviseletbe öltöztettek...
Akkoriban sem én, sem a szüleim nem lázadtunk a felkínált helyzet ellen...
süti beállítások módosítása