Tegnap végre megértette velem Csaba, hogy mi a baj velem.

Történik ugyanis, hogy valahogy nem értünk szót. Én meg a világ. Valamelyikünk mindig fáziskésésben van. Valami mindig lemarad,vagy kimarad.

Itt van például a konfliktusom a Nagy Fehér Férfiakkal. Én szeretem egyenrangú partnernek tudni magam, ha terhes vagyok, ha kisgyerekes nő vagyok, azért én dolgoz(nék), résztven(nék) a világban, az életemben. A gyerek, gyerekvállalás az nem egy stigma, kötelezvény a világból való kivonulásra, elsunnyogásra. A Nagy Fehér Férfiak a magamfajta nőket szeretik a játszóterek biztonságosan elzárt kerítései mögött tudni. Utcára nappal, délelőtt 10-11 között, vagy délután 4 és 6 között merészkedjünk, szigorúan cumisüvegekkel és pótpelusokkal felfegyverkezve.

Hogy lettem őrült nő? Minden gyerekemmel folyamatosan dolgoztam. Mert fontos a munkám és a gyerekem. A gyerekek ott voltak velem a terepezéseken, az ilyen olyan interjúkon. Miért ne lennének? Nagyanyám is vitte magával a mezőre a gyerekeit, jól el voltak a kalangya tövibe. Ha társadalmi életet élek, viszem magammal őket, végülis nekik is kell társadalmi élet. Megyünk színházba, kiállításra. Tudnak viselkedni, ameddig tudnak, ha nem viselkednek, akkor nem zavarjuk a többieket.

Már attól eleve őrült nő vagyok, hogy van gyerekem, sőt  nem egy gyerekem van, hanem három. Ezt valahogy nem illik. Nem komilfó.

Itt van például FSZP esete, aki azon röhögött Nagy Fehér Férfi kollégáinkkal és barátainkkal a hátam mögött, hogy biztosan azért született meg Gábor, mert nem ismerem a gumióvszert. Ez a pletyka jött vissza nekem 33-ik életévemben. Gondolkodtam, hogy megmondjam-e nekik, face to face, hogy Gábor egész más indíttatásból jött a világra. Aztán rájöttem, hogy olyan felesleges ez a kommunikáció.

Vagy - emlékeztetett Csaba (szeretettel és megértéssel) -ott van az az eset, amikor egy fontos tárgyalásra kellett mennem, ahol Nagy Fehér Férfiakat kellett volna meggyőzzek arról, hogy legyenek velem szolidárisak, ne tegyék tönkre mindannyiunk számára fontos több éves munkámat. Na és erre a tárgyalásra görkocsolyával mentem. Igen, mert görkorcsolyával sokkal gyorsabban lehet haladni, mint gyalog és sokkal könnyebben lehet parkolni, mint autóval. Na és akkor nekem nem tűnt fel, hogy ilyenkor az ember beszáll a nemi háborúba, komoly kiskosztümöt ölt, és betaktikázza magát a Nagy Fehér Férfi társadalmába. Nem, én bevágtattam a komolytalannak tartott görkocsolyámban a nagyon is komoly érveimmel és ki lettem jól röhögve, és jól le lettem nullázva.

Nem, mintha ez számítana bármit is. Mert a játszótérre száműzött, karanténba zárt, lebutított kurázsikismamik (de utálom ezt a szót, hogy kismami) elsődleges feladata és egyetlen esélye a túlélés. Amit eddig ugye, abszolváltam. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutassa:)