Írtam egy hosszú posztot a szülésről, azt hiszem egy egész este volt olvasható, aztán vázlatba tettem. Nem tudom miért. Talán azért, mert nem tudok pátoszmentesen írni. Vagy azért, mert most először felvetődik a probléma, hogy ez itt egy ellenőrizhetetlen nagy nyilvánosság. Vagy csak mert gyáva vagyok.

Még nem tudom.

Most pontokba szedek néhány dolgot, aztán meglátjuk:

- a fájdalomból tanul az ember sokat. főleg magáról

- a fizikai magány felfüggeszthetetlen, ezt csak a szülő nő értheti meg és a haldokló.

- az én nem létezik, legalábbis vannak pillanatok, amikor lemondunk erről az illúzióról, hogy én.

- szülni és meghalni: beletanul az ember.

- az extázis biztosan átélhető.